A szobában néma csend volt, a bent tartózkodó két fiatal nő - vagy inkább lány - egy szót sem szólt. Nagyon összekaptak, és ez okozta vesztüket. Hallgatagon ültek egymás mellett a fal aljában, és nem csak, hogy a másik társaságát, de még a rájuk nehezedő súlyos vasláncokat is el kellett viselniük. És ez bántotta őket a legjobban.
- Ez nem lehet igaz… - morogta már sokadjára az egyik lány. Hosszú, barna haja, és zöldeskék szeme volt, ami most szomorúan csillogott. Társnőjének is derékig érő, sötétbarna haja, de kék szeme volt, ami most hidegen megvillant, mikor barátnőjére nézett.
- Hagyd már abba a siránkozást, mert ezzel semmi sem lesz jobb - mondta neki untatott hangnemben.
- Igaz, ezzel tényleg nem lesz jobb. Viszont azzal biztosan jobb lett volna a helyzetünk, ha megölöd, és nem hagyod, hogy elkábítson! - vetette neki oda a másik szikrázó szempárral.
- Mea, kérlek, ne csináld ezt…
- Ugyan mit? Azt hiszed, hogy megint neked van igazad? Megszöktek a halálfalók! Már nem elsőre! - Mea hangja szinte ágyúdörrenésként hatott a lányra.
- Tudom, hogy megszöktek, de nem akarom megint azt hallani, hogy „persze nem a te érdemed volt, hogy elkaptuk őket, Lea…” - gúnyolódott vele, miközben kissé arrébb csusszant, nehogy barátnője le találja pofozni.
- Csend legyen odabent! - morrant rájuk valaki kintről.
- Igen is Főnők! - szalutált egykedvűen Mea, majd Leára nézett. - Akkor sem tettél semmit annak érdekében, hogy elfogj akár egyetlen egy halálfalót is! - mondta keményen. - És lassan itt lenne az ideje, hogy belekezdj a munkádba, mert ha jól emlékszem, auror vagy…
- Te viszont most nem dolgozol, úgyhogy leszel szíves nem kioktatni! - sziszegte fagyosan Lea. - Elegem van már abból, hogy midig csak az a jó, amit te csinálsz, vagy mit éppen mondasz! És nagyon kezdem megunni azt is, hogy folyamatosan engem veszel elő, amikor Remusék tudomást kapnak egy-egy kitörésről! Vedd tudomásul, hogy nem rajtam kellene kitöltened a haragodat, hanem mondjuk Luciuson, ki ma már harmadjára próbált veled párbajozni! De nem! Te folyamatosan csak beszélsz, és semmit nem teszel!
Mea nem nézett rá a monológ közben, inkább a mocskos padlót fixírozta. Tudta, hogy tényleg nem barátnőjével kellene veszekednie, de ezeket akkor sem bírta már lenyelni. Sirius túl sok mindent hallgat el előle, túl sokat…
- Befejezted végre a monológot? - pillantott fel végül, amikor a lány csendben maradt. Hangja közömbösen, de hidegen csengett.
- Persze, befejeztem… - villant meg Lea szeme. Ő békülni próbált, de ez megint nem úgy jött össze, ahogyan akarta. Nagyon gyorsan felkapja a vizet, és ezen a békés élethez mindenféleképpen változtatnia kell.
Ekkor kinyílt a vasrácsos ajtó, és négy férfi lépett be rajta. Arcukon kaján vigyor ült, és a két lány nézegették élvezettel.
- Szép jó estét mindkettőtöknek… - köszönt az egyik férfi.
- Avery, Nott, Yaxley, Lestrange… - biccentett gúnyosan Mea. - Minek köszönhetjük a látogatásotokat ilyen késői órán?
- Nem örültök nekünk? - lépett közelebb Nott. - Csak arra gondoltunk, hogy megint nosztalgiázhatnánk egy keveset. Tudod, a régi szép idők…
- És hogy szolgál ma a kedves egészségetek? - billentette félre a fejét Yaxley.
- Csak, hogy a formaságokon túlessünk, rettenetesen rosszul aludtam, fáj a nyakam, ezen kívül pocsék volt a mai ebéd - szólalt meg gúnyos hangnemben Lea. - Nem tudom, hogy ki a szakácsotok, de jó lenne minél előbb kirúgnotok, mert előbb-utóbb ételmérgezést fogtok kapni. Nem mintha nagyon érdekelne a sorsotok, csak egy baráti jó tanács volt.
- Ejj, cica, cica… - ingatta a fejét vigyorogva Lestrange. - De felvágták a kicsi nyelvünket… Miért morgolódsz ennyit?
- Még kérdezed? - Mea hidegen barátnőjére nézett. - Mindig morgolódik, neki sosem jó semmi. Ha így halad, lassan az egész világban csak a rosszat fogja látni. De nagyon drukkolok neki, hogy akassza fel végre magát…
- Tudod, állítólag nagyon szép a halál utáni élet… - szólt szinte elgondolkozva Lea. - De a te kedvedért le fogok róla mondani, és inkább itt maradok kísérteni. El sem hiszed, mennyi galibát tudnék neked okozni.
- Ajj - jajj! - nevetett fel Avery. - Úgy néz ki, hogy a két vadmacska összekapott valamin. El kellene őket választanunk, nem gondoljátok fiúk?
- Én benne vagyok - bólintott rá azonnal Nott.
- Én is, csak ne kezdj el megint nosztalgiázni, plüssmaci - mosolygott rá bájosan Mea. Erre a férfin kívül mindenki felkacagott.
- De édes… Már becenevet is talált ki neked, Teddy! - vigyorgott társára Lestrange.
- Na most volt elegem, te kis kurva! - dörrent a lányra a halálfaló. Pár ügyes bűbájjal elérte, hogy Mea ott lebegjen előtte a levegőben. - A másik cella kissé tágasabb, szerintem jól eleszünk ott…
- Meghiszem azt - morogta a lány, de ennél többet nem mondhatott, mert a folyamatos kínzások nagyon legyengítették, és most erőtlenül bukott előre a feje.
- Hát úgy néz ki, hogy elájult - szólt szinte sajnálkozón Avery. - Na de nem baj, így is jót fogunk szórakozni…
A két férfi összevigyorgott, majd elhagyták a termet. Lea aggódva nézett utánuk, és magában elmondott egy imát a lányért.
- Hárman maradtunk, kicsikém - lépett közelebb vigyorogva Yaxley.
- Örömmel hallom, hogy nem felejtettél el számolni - biccentett neki a lány. - De mi történt veled, Rabastan? Kissé nyúzottnak tűnsz.
- Az nem rád tartozik - biztosította a férfi, majd egy varázslattal felállította a lányt, és pálcát dobott elé. Ő maga felemelte a sajátját, és intett egyet. - Úgy döntöttünk, hogy kapsz még egy alkalmat a javításra. Mit gondolsz, ma a lefegyverzésen kívül tudsz mást is mutatni?
- Rab, lassíts… - kérte mosolyogva társa. - Nem kell annyira előresietnünk. Sokkal jobb módon is elüthetnénk az időnket, mint holmi varázsló - párbajjal, nem? - De alig, hogy ezt kimondta, mindketten a falhoz repültek, nekicsapódtak, majd a következő pillanat már vasba verve találta őket, pálca nélkül.
- Igazad van, én tudok egy jobb módszert… - mosolyodott el gúnyosan a lány, miközben kettétörte a pálcáikat.
- Ennyire sajnálod, hogy a múltkori alkalommal elmaradt? - vigyorgott rá Yaxley. - És hogy van a felirat a csípődön? Olyan szépre sikerült, ugye megvan még?
- Ügyes munkát végeztél, nem lehet eltávolítani - villant meg Lea szeme, majd odasietett az ajtóhoz, és megtapogatta az üres levegőt.
- Erőtér… Csak Jeggyel rendelkezők mehetnek ki, cicus. Szívtad! - sajnálkozott színpadiasan Rabastan. - És csak hogy szóljak, le van blokkolva a varázserőd, úgyhogy körülbelül még öt varázslat, és nem tudsz majd egy tojást sem megbűvölni.
- Nem is lesz rá szükségem. - A lány visszafordult. - Crucio! - kiáltott fel dühösen, de ez a két férfinek meg sem ártott. Ők régen megszokták már a kínzásokat, és megtanulták, hogy hogyan kell kibírni.
- Ennél jobbat nem tudsz? - nézett rá szinte érdeklődve Yaxley. - Tényleg mindkettőnknek jobb lenne, ha nem átkozódnánk, hanem inkább mást csinálnánk… Mondjuk egy hosszú, szívéjes beszélgetés…
- Szívéjes? - kacagott fel gúnyosan a lány. - Ugyan, Yaxley, ne nevettesd ki magadat… A te beszélgetésed minden lenne, csak nem szívéjes… Ahhoz a máshoz pedig köszönöm, de nincs kedvem. Nem akarok a kurvátok lenni, már ne is haragudjatok meg a durva szóhasználatért.
- Ugyan, semmiség… Ilyeneken mi nem akadunk fenn! - ellenkezett vigyorogva Rabastan, miközben megrántotta a köteleit. - És mégis mit akarsz velünk csinálni, cica?
- Óh, az hagy legyen az én titkom, Basty… - susogta a tőle telhető leggonoszabb hangon Lea, majd megpörgette ujjai között a pálcáját.
- Basty? Már becézed is? - röhögött fel Yaxley. - Magatokra hagyjalak esetleg? Vagy maradjak gyertyatartónak?
- Vicces vagy - ingatta a fejét a lány. - De ne hidd, hogy bármilyen olyan jellegű terveim lennének veletek, amire ti gondoltok…
- Az biztos, ugyanis most fordul a kocka! - szólalt meg egy fagyos hang a hátuk mögött. A lány arra kapta a fejét, de már semmit nem látott, csak egy zöld fénysugarat… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Cím: Harry Potter és a Félvér Herceg
Cím: Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1.
Cím: Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2.