Wacky Wizard - Sirius Black: His Lily Evans
Sirius Black és az Ő Lily Evans-a
Összefoglaló: Mi történt volna, ha a halál úgy dönt, hogy visszaküldi Jamest és Lilyt az életbe, de csakis egy küldetéssel? A feladat: el kell érniük, hogy Sirius Orion Black szerelmes legyen. És mi történne, ha az illető, akibe beleszeretett, tizenkét évvel fiatalabb nála? Csatlakozz Jameshez, Siriushoz, Remushoz és Lilyhez, az igazi tekergőkhöz, ahogy James és Lily Remus segítségével megpróbálják elérni, hogy Sirius rájöjjön, hogy a szerelem nem is olyan rossz dolog, a korkülönbség ellenére sem.
Amelyben a halál alkut ajánl
James Potter furcsán érezte magát, nagyon furcsán. Csak egy zöld villanásra emlékezett, és az azt követő feketeségre. Körülnézett a sötétben.
- Hahó! – kiáltotta, miközben kezével tölcsért formált a szája köré. A kiáltása visszhangzott körülötte, majd egy hang suttogva felelt a sötétben.
- James? – kérdezte.
- Lily?
A férfi látta, hogy valami pislákol a sötétben, és egy vörös hajú, smaragdzöld szemű alak jelent meg.
- James! – kiáltotta, miközben a férfi felé futott, majd a nyakába ugrott. James szorosan ölelte, mert tudta, a nő a zokogástól rázkódott.
- Sajnálom Lily, igazán sajnálom – felelte James, miközben az ő könnyei is potyogtak.
- Nem a te hibád, James – válaszolta Lily. – Remélem, Harryvel minden rendben van – mondta, miközben a férfihez bújt.
- Én is… - szólt James. – Tehát ez a túlvilág. Ha engem kérdezel, szerintem unalmas.
- Ez nem a túlvilág – mondta egy ismeretlen hang. Nyugodtnak tűnt, ahogy a látszólag üres sötétségben zengett. James és Lily vadul kapkodták a fejüket, hogy megleljék a hang forrását.
- Ez az, ahová kerültök, mielőtt a túlvilágba léptek. – Előttük a levegő csillámlani kezdett, és egy fekete kámzsás alak lépett elő.
- Tehát tényleg halottak vagyunk? – kérdezte Lily.
- És te ki vagy, te is meghaltál? – faggatózott James.
- Én vagyok a halál – felelte a csuklyás alak.
- Oh. – Ez volt minden, amit James ki tudott nyögni. – Szóval akkor te vezetsz minket a túlvilágba?
- Nem – hangzott a válasz.
- Oh, hogy hogy?
- Azért, mert ti nem léptek be a túlvilágba.
- És mért nem? – kérdezte Lily. – Úgy értem, mi meghaltunk már, Merlin szakállára.
- Tudom, mert én vagyok a Halál – felelte a Halál. – Mégis, kaptok egy lehetőséget, hogy visszamenjetek az életbe, ha tesztek nekem egy szívességet.
- Attól függ, mi az a szívesség – válaszolta James.
- Találjatok Sirius Black-nek szerelmet.
- Tapmancsnak? A küldetés, hogy Tapmancsnak…
- Igen – jött a válasz. – Ez nagy kegy a főnöktől, mert kezd belefáradni abba, hogy Sirius semmibe veszi a lányokat. Ezért azt mondta, hogy ha megígéritek, hogy találtok neki szerelmet, olyat, mint a tiétek, visszaenged.
James Lilyre nézett, aki vállat vont.
- Az nem árt – suttogta.
James rávigyorgott, mielőtt a Halálhoz fordult volna.
- Rendben.
A Halál bólintott, felemelte a pálcáját a levegőbe. James látta, mintha valami nagyon világos és csillámló fény világítana. Pislogott párat, és azon kapta magát, hogy a plafont bámulja.
- Merlinre, Ágas! – kiáltotta egy hang. James azonnal felismerte benne Siriust.
A szemüveges férfi azonnal felült, és megpillantotta barátját, miközben az a törmeléken át utat tört magának, hogy elérje őt, miközben könnycseppek csordultak ki a szeméből.
- Tapmancs! – kiáltott James a boldogságtól ittasan.
Látta, ahogy Sirius elsápad, csak áll előtte, és bámulja őt.
- James! – kiáltotta keresztülvágva magát a maradék romon, és szorosan megölelte Jamest. – Hiszen te élsz! De hogy lehet? – kérdezte botladozva.
- Ezt én sem igazán értem – válaszolta a szemüveges férfi, mielőtt a lépcsőhöz rohant volna.
- Lil, minden rendben? – szólt fel, a lépcső felé.
- Azt hiszem igen, bár fáj a fejem. Harry is jól van, de a homlokán van egy furcsa sebhely, de mondom, jól van – hangzott a válasz. Botladozás hallatszott fentről, majd Lily megjelent a lépcső tetején, hosszú vörös haja az arcába omlott, karjaiban pedig egy babát tartott, akinek a homlokán egy villámalakú sebhely éktelenkedett.
- Szia Sirius! – mondta, amikor észrevette a lépcső alján a teljesen összezavart férfit.
- De… De… - dadogott Sirius.
- Nyugi, Tapi – mondta James könnyedén. – Csak gondolj arra, hogy mi nagyon szerencsések vagyunk.
James feleségére vigyorgott, Lily pedig szelíden visszamosolygott.
Első találkozások
Három évvel később…
James az íróasztalánál ült, és a halántékát dörzsölte. Fájt a feje, méghozzá nagyon. Nem a dolgozatoktól, amiket éppen osztályozott, hanem a küldetés miatt, amit a „főnök” - ahogy a Halál nevezte – bízott rá, hogy találjanak Siriusnak szerelmet. Eddig sikertelen volt, és úgy gondolta, hogy a Halál szemmel tartja őt, ám eddig nem történt semmi.
Igen, Siriusnak több barátnője is volt Lily és James munkájának köszönhetően, minden létező nőnemű ismerősüknek bemutatták, de úgy tűnt, egyikkel sem fog működni a dolog. Sirius egyiküket sem szerette, és most megint szabad volt és egyedülálló, amit nyilvánvalóan élvezett is.
- James! – A férfi felnézett, és Dumbledore állt előtte. – Jól vagy? – kérdezte.
- Igen professzor – felelte James. – Miért?
- Elkéstél az órádról.
James káromkodott egyet, rápillantott az órájára, újabb szitkozódás következett, felkapta a táskáját, és kisietett a szobájából, hogy megkeresse az osztálytermet, ami tele volt elsőévesekkel.
Mérgében elmosolyodott, mielőtt belépett volna.
***
- Ó, hogy az a… Hová is tettem? – suttogott a nyugtalan Ariel, miközben a táskájában kotorászott. Valamit keresett.
- Mi tűnt el? – kérdezte legjobb barátnője, Nymphadora Tonks.
- A puki párnám – felelte Ariel. – Meg akartam tréfálni a mardekárosokat.
Tonks megvonta a vállát, és épp nyitotta volna a száját, hogy ajánljon valamit, amikor hangos zajt hallottak elölről. Ariel és Tonks felnézett, és láthatták, hogy az SVK tanár zavartan néz körbe, mielőtt felállna.
Ariel elsápadt, miközben a tanár felmutatott egy rózsaszín lufiszerű izét, az ő puki párnáját.
- Istenem – suttogott a lány.
James a puki párnát bámulta. Megtréfálták volna őt? Vicces volt belegondolnia, hogy ő, egy tekergő, épp csínytevés áldozatául esett.
- Kié? – kérdezte, miközben felmutatta az elsőéveseknek.
- Az enyém, professzor – motyogta valaki halkan. James körbenézett, és végül kiszúrt egy sötétvörös hajú, kékszemű lányt. Az teljesen összezavarodva felállt. – Igazán nem tudom, hogyan… - Ariel hangja teljesen elgyengült, mert James vigyorgott.
- Alig hiszem el, hogy egy elsőéves épp megtréfált egy tekergőt, öt pont… - pillantott a férfi a lány jelvényére. – a Griffendélnek!
És azzal visszaadta a lánynak a puki párnát, kuncogni kezdett, majd a tábla felé fordult, hogy felírja az anyagot.
Ariel leült, kezében tartotta leeresztett puki párnát, és Tonkshoz fordult.
- Tekergőt mondott? – kérdezte a lány.
Tonks bólintott, mielőtt vigyorgó száját beszédre nyitotta volna.
- Mondtam neked, hogy ismerős valahonnan, ő az unokabátyám legjobb barátja, és – Tonks a táblára pillantott – a kis túlélő apja.
***
James még mindig kuncogott, miközben lehuppant az irodájában a székére. Az elsőévesek bizonyultak a legérdekesebbeknek. Amint rájöttek, hogy ő az egyik leghíresebb bajkeverő, illetve a kis túlélő apja (azt mondták nekik, hogy a halálos átok pont nem találta el őket) tűkön ültek az izgatottságtól, és egész órán kérdésekkel bombázták őt. James öt percet ígért nekik az óra végére, amikor kérdezhetnek, így taníthatta őket.
Sirius unokahúga, Nymphadora, illetve Tonks, ahogy kijavította őt, kérdezte a legérdekesebbet, hogy hányszor kapták rajta őt és Siriust csínytevésen. James azt felelte, hogy nem tudja pontosan, túl sok lenne összeszámolni, ám megígérte, hogy következő órára kideríti.
A kandalló pattogása megtelt hangokkal, James felnézett, és látta, amint felesége átlépi a rácsot. A nő a négy éves Harryt tartotta, majd miután Lily letette a földre, büszkén apjához totyogott.
- Szia nagy fiú! – mondta James, felkapta a fiát, az ölébe ültette, majd a feleségéhez fordult, hogy lágyan megcsókolja.
- Szia drágám – mondta Lily mosolyogva. – Milyen napod volt?
- Jó. – Azzal elmesélte Lilynek, mi történt az elsősök óráján, és persze a puki párnát sem hagyta ki.
***
- Nem hiszem el, hogy nem büntetett meg – mondta Ariel, miközben ő és Tonks elindultak a teremből, Charlie Weasley, Ariel barátja társaságában.
- Megtréfáltad, de ő egy tekergő – mondta Charlie. – Ezért nem fog megbüntetni.
- Fogadni mernék, hogy McGalagony viszont megtette volna – erősködött Ariel.
- Igen – értett egyet Charlie. – De az öreglány egészen más tészta.
- Igaza van, tudod – felelte Tonks, miközben a Nagy Terem felé tartottak.
- Nymphadora, hahó, Nymphadora! – kiáltotta valaki.
Tonks megfordult.
- Mondtam már, hogy Tonks. Ó, hello Sirius – köszöntötte unokabátyját, miközben az vigyorogva felé tartott.
- Bocsi, Tonks – kért elnézést. – Nem láttad Jamest? – kérdezte, miközben leguggolt a lányhoz.
Tonks bólintott.
- A szobájában van, épp most volt vele SVK-nk – tájékoztatta.
- És mesélj, milyen volt? – kérdezte Sirius csillogó szemmel.
- Jó volt, habár Arielnek sikerült megtréfálnia, már az óra első pár percében.
- Nem akartam! – vágta rá Ariel ellenségesen méregetve barátnőjét. – Csak elvesztettem a puki párnám.
- Puki párnával vártad Jamest? – kérdezte Sirius, miközben Ariel felé fordult. A lány elpirult, de bólintott, a férfi pedig nevetésben tört ki.
- Oh – mondta, miután nagy nehezen sikerült lenyugodnia. – Te aztán kedvemre való lány vagy – mondta. – Tonks, Andy csókjait küldi. – Gyorsan arcon puszilta unokahúgát, mielőtt felállt volna, majd elindult az SVK terem felé, amit a lányok az imént hagytak el.
- Szexi az unokabátyád – mondta Ariel Tonksnak, miközben a távozó Siriust nézték.
A gurkós incidens
Egy évvel később…
James elmosolyodott, ahogy szelte a levegőt, barátjával a háta mögött. Hétvége volt, a harmad évesek, és azon felüliek Roxmortsba tartottak. Sirius beugrott megnézni, hogy van James, illetve Andromeda megbízásából Tonksot is le kellett ellenőriznie.
- Ez bámulatos! - kiáltotta Sirius, amint lehagyta Jamest, és a magasba emelkedett. James nevetett és kicsit előre dőlt, hogy utolérje Siriust.
- Még szép, hogy az – kiáltotta a másik válla fölött, ahogy megelőzte barátját.
Még látta Sirius vigyorát, amikor versenyzésbe kezdtek.
***
- Alig hiszem el, hogy képes voltál engem ebbe belerángatni – siránkozott Ariel, miközben Tonksszal összehajtották a kviddics ruhájukat.
- Csak erre az egy dologra tudok gondolni, amivel kémkedni tudunk a mi aranyos professzorunk…
- Aki házas – vágott bele Ariel.
- …még aranyosabb barátai után – fejezte be Tonks a mondatot szemöldökráncolva.
- De neki csak két barátja van, az unokabátyád, és az a homokszőke hajú pasi.
- Pontosan – vigyorgott Tonks.
Ariel először zavartan ráncolta a homlokát, majd egy széles vigyor terült el az arcán.
- Tonksnak tetszik a homokszőke hajú pasi! – kántálta.
Tonks elégedetten mosolygott.
- És mi van, ha igen? – kiáltotta, miközben tovább ment, és nekiütközött a doboznak, amiben a kviddics labdákat tárolták. Az kinyílt, a gurkó pedig elszabadult.
- Hasra, Tonks! – kiáltotta Ariel, miközben a gurkó a lány felé repült. A Tonks még idejében lebukott.
- Azt hiszem most benne vagyunk a pácban – mormogta.
- Azt hiszed? – vágott vissza Ariel gúnyosan, majd ő is lebukott a gurkó elől, ami most őt vette üldözőbe.
***
- Csodás volt! – szónokolt Sirius, miközben Jamesszel az öltöző felé battyogtak. Remus is velük volt, és mosolyogva követte őket.
- De még mennyire, Tapi – erősítette meg James. – De még mennyire.
- Tonks, megöllek! – kiáltotta valaki, majd felsikoltott.
James, Sirius és Remus egymásra néztek, majd a sikoly irányába rohantak.
- Tonks, dobd már ide az ütőt! – kiáltotta egy hang az ajtó mögül. James kinyitotta, épp időben, hogy láthassák, amint Ariel a terelők ütőjével eltalálta a gurkót, ami egyenesen a dobozban landolt. A lány gyorsan rácsapta a tetejét, és bezárta.
Tonks Arielt figyelte, aki a dobozon feküdt szaporán lélegezve, majd szikrázó szemekkel hozzá fordult.
- Szerencséd van, hogy nem esett komolyabb bajunk, mert különben mindjárt én öllek meg! – sikoltozta Ariel.
- Ne haragudj – siránkozott Tonks. – Annyira ügyetlen kétbalkezes vagyok.
Ariel megrázta a fejét.
- Csak figyelj arra, amit teszel Tonks, csak erre kérlek.
Tonks bólintott, és felállt.
- Figyelni fogok, ígérem… Ááá! – kiáltotta, miközben megcsúszott a ruhákon. Tonks várta a kemény, fapadlóval való kellemetlen találkozást, ám helyette valami puhára esett, puhára, ám mégis szilárdra.
Kinyitotta szemét, és azon kapta magát, hogy percek óta bámul egy aggódó borostyánszínű szempárba.
- Jól vagy? – kérdezte egy férfi.
Tonks kábultan bólintott, miközben az felsegítette. Mikor rendesen végigmérte, rájött, a férfi az unokabátyja barátja, Remus Lupin, vagy a homokszőke hajú pasi, ahogy Ariel nevezte.
- Igen – hallott egy másik hangot. Tonks körbenézett, és megpillantotta az unokabátyját és az SVK tanárát, akik az ajtóban álltak. – Örülök, hogy mindketten jól vagytok, amúgy szép ütés volt – mondta Sirius Arielre kacsintva. A lány elpirult, és leszegte a fejét.
Tonks magában vigyorgott, hiszen úgy tűnt, a legjobb barátnője bele van esve az unokabátyjába.
- Köszi – motyogta Ariel.
- Gondoltál már arra, hogy beszállj a csapatba? – folytatta Sirius. – Úgy hallom, új terelőre van szükség. – Jamesre pillantott megerősítésért, aki bólintott, ő pedig visszafordult Arielhez, aki még mindig paprikapiros volt.
- Lehet – suttogta.
Sirius elmosolyodott.
- Meg kéne, pénteken lesz a válogatás, majd eljövünk, és megnézzük. Tonks, kajánál találkozunk – kacsintott Sirius az unokahúgára, mielőtt elhagyta volna a szobát. Remus követte őt.
Tonks a zavart Arielhez fordult, és elvigyorodott.
- Valaki nagyon bele van itt esve valakibe – kántálta Tonks.
Ariel még jobban elvörösödött.
***
James, Sirius és Remus a lelátón ültek, a Griffendél válogatást figyelték. Tizenketten jelentkeztek a terelői pozícióra, mind fiúk voltak, kivéve egy kicsi, másodéves, vörös hajú lányt, akit kinevettek, amikor megtudták, hogy ő is jelentkezik. Ariel Matthews volt.
Habár úgy tűnt, azoknak, akik kinevették, vissza kellett szívniuk amit mondtak, mert Ariel remekül lőtt, felülmúlva az ott levő fiúk felét.
- Ha ő nem kerül be a csapatba, akkor nem tudom, ki fog – suttogta Sirius Jamesnek, miközben Ariel erősen ütötte a gurkót valamelyik hajtó felé, akinek le kellett buknia, ezzel elszalasztva a felé repülő kvaffot.
A kviddics kapitány megfújta a sípját, és maga köré gyűjtötte a terelő-jelölteket. Siriusék nem hallották, ahogy kihirdette hogy ki az új terelő, de látták, amint Ariel vigyorogva fut Tonkshoz, aki a lelátón ült. Arielt követte Charlie, az új fogó.
- Azt hiszem, megkapta – mosolygott Remus szelíden.
- Ez az! – kiáltotta Sirius, miközben Jamesszel összeütötte a tenyerét. – Gyerünk, gratuláljunk neki! – Azzal átugorva a keresztfán rohantak oda, ahol Tonks, Ariel és Charlie állt.
Ariel mosolygott, még mindig nem hitte el, hogy ő a Griffendél új terelője, Charlie pedig a fogója.
- Klassz volt!
Mindhárman a közeledő Jameshez, Siriushoz és Remushoz fordultak. Sirius ment elől, és mikor elérte őket, lehajolt, felkapta Arielt, megforgatta a levegőben, majd fülig érő szájjal egy mosoly kíséretében letette.
- Te is jó voltál, Charlie – fordult a fiúhoz, aki az unokaöccse volt, még ha nem is olyan közeli.
- Kösz Sirius – felelte Charlie szintén vigyorogva, majd Tonkshoz és Arielhez fordult. – Srácok, gyerünk vissza a kastélyba.
Ők bólintottak, és követték őt. Tonks visszafordult, és integetett Siriusnak.
Sirius viszonozta a gesztust, majd barátjához fordult. Remus pusztán vidám volt, de James úgy festett, mintha rájött volna valamire.
- Mi az? – kérdezte Sirius.
Roxmorts
Harmadév…
- Nem hiszem el, hogy Roxmortsba megyünk, és mindezt az én szülinapomon! – kiáltotta Ariel boldogan, miközben a fiákerek felé szökdécselt Tonksszal és Charlie-val.
Mugliszületésű lévén még sosem járt Roxmortsban. Tonks és Charlie igen, még a szüleik hozták őket ide, mikor még kicsik voltak.
- Tudom – mondta Tonks ugyanolyan izgatottan. – Alig várom, hogy megmutathassam neked a Mézesfalást.
- Én meg azt, hogy elmenjünk Zonkóhoz – tette hozzá Charlie izgatottan csillogó szemekkel, miközben arra várt, hogy barátai bekecmeregjenek a fiákerbe.
- Igen, Zonko messze a legjobb – értette egyet Tonks. – Imádni fogod azt a sok kópéságot, ami ott van.
Ariel elmosolyodott a kópéság gondolatára, és kinézett a fiáker ablakán. Figyelte, ahogy közeledik a faluhoz, ami pazarul feküdt a Roxforttól délre.
***
Harry apja felé rohant, James legnagyobb örömére. Lehajolt, felkapta a hat éves kisfiút, aki ugyanolyan pajkosan mosolygott, mint ő maga.
- Szia Harry! – mondta, majd megcsókolta a mosolygó Lilyt.
- Ágas!
James felnézett, és meglátta a felé igyekvő Siriust és Remust, aki sokkal lassabban jött mögötte, csóválta a fejét, mert meglepődött barátja bohóckodásán.
- Zonkóra fel! – ujjongott Sirius hervaszthatatlan mosollyal az arcán, de James megrázta a fejét. – Hogy hogy? – kérdezte csalódottan.
- Ma van a házassági évfordulónk – magyarázta Lily.
Sirius eltátotta a száját, majd elvigyorodott és megölelte mindkettejüket.
- Boldog évfordulót! – kiáltotta, majd kotorászni kezdett a zsebében. Végül előhalászta az ajándékot és egy kártyát.
- Oh! – lepődött meg Lily, miközben Sirius hadonászva átadta. – Hát nem felejtetted el?
Sirius sértődöttnek látszott.
- Elfelejteni azt a napot? Amikor násznagy voltam azon az esküvőn, ami csoda, hogy megtörtént? – mondta vigyorin, Lily pedig a fejét csóválta.
- Akkor feltételezem, nem bánod, ha a keresztfiadra kell vigyáznod addig, amíg Lily és én eszünk valamit – kérdezte James, Sirius felé tartva Harryt.
- Viccelsz, pajti? – kérdezte a másik férfi, miközben átvette a kicsit. – Buta kérdés volt, igaz, pici Ágas? – tudakolta Harrytől, aki bólintott, majd azzal válaszolt, hogy:
- A mami mindig azt mondja, apa butaságokat kérdez.
Sirius ugatásszerűen felnevetett, még Remus és Lily is kuncogtak egy jót, ám James duzzogva nézett a nőre.
- Mindig butaságokat kérdezek? – háborgott.
Lily somolyogva vállat vont, James megrázta a fejét, majd lágyan megcsókolta feleségét.
- Gyerünk! – mondta Sirius. – Menjünk innen. Remus ajándéka a lábatok előtt van.
Siriusék szapora trappolás közepette elmentek, és amikor Lily és James egyedül maradt, egy nagyobbacska doboz feküdt a lábuk előtt.
James feleségére mosolygott, majd lehajolt, felvette az ajándékot, átkarolta Lily derekát, és lefelé tartottak Roxmortsba, ahol az étterem állt.
***
Ariel elmosolyodott, amint körülnézett a Mézesfalásban. Kétség nem fért hozzá, ez maga volt az édesség-mennyország.
- Tehát – hajolt meg mélyen Charlie – Mit óhajt a szülinapos Ariel királynő enni?
Ariel felnevetett, és színpadiasan gondolkozni kezdett.
- Egy zacskó karamellt, egy tábla mézesfalásos csokit, csokibékákat és néhány kondéros kekszet – mondta.
- Kívánságod számomra parancs – hajlongott Charlie, majd Tonksszal együtt sietve gyűjteni kezdték Ariel kívánságait, egyedül hagyva a mosolygó lányt. Csak a szokásos szülinapi műsor ment, a szülinapos fiúnak vagy lánynak kisujját sem kellett mozdítania, míg a barátai mindent megcsináltak helyette, kivéve a leckét. Abban megegyeztek, hogy azt nem fogják a másik helyett.
- Hello Ariel! – szólt valaki. A lány felnézett, és elmosolyodott, ahogy meglátta Tonks unokabátyját, és a barátját, Remust.
- Sziasztok – köszöntötte őket Ariel bólintva. Már elég jól ismerte őket, nyáron Tonkséknál volt, és Sirius rengetegszer járt náluk, néha pedig Remus is csatlakozott. Andromeda, Tonks anyja szívesen látta kedvenc unokaöccsét a háznál, akárcsak Tonks. A lány pedig különösen szerette, ha Remus is eljött, hiszen teljesen bele volt esve.
- Hogy hogy egyedül ácsorogsz? – kérdezte Remus aggódva.
- Szülinapom van – magyarázta Ariel. – És a szülinapunkon nem csinálunk semmit, a barátaink tesznek mindent helyettünk. És ti hogy hogy itt?
- Harry édességet akart – felelte Remus, Sirius pedig mosolygott.
- Szóval – nézett a lányra Sirius. – Ez azt jelenti, hogy most már tizennégy vagy?
Ariel bólogatott, Sirius Remusra nézett, aki szintén vigyorgott.
- Asszem ezt azt jelenti, hogy el kell kényeztetnünk a szülinapos leányzót, ez hagyomány – mondta Sirius.
- Itt vagyunk – tért vissza Tonks. Charlie egy zacskó édességet cipelt. – A cuccaid, hello Sirius! – üdvözölte a lány az unokabátyját, és Remusra mosolygott, aki szelíden viszonozta a gesztust, mire a lány elpirult.
- Sirius! – szólongatta a férfit valaki, majd megjelent Harry. – Kaphatok csokibékát? – kérdezte.
- Naná – felelte Sirius, és kotorászni kezdett a zsebében pénzt keresve, de Ariel a zacskóba nyúlt, amit Charlie tartott. Kihalászott egy csokibékát, és széles mozdulattal átnyújtotta Harrynek.
- Tessék, szívecském – mosolygott a kisfiúra, aki félénken visszamosolygott, arcocskái elpirultak, elvette a békát egy apró „köszi” kíséretében.
Ariel hallotta, amint Sirius felnevetett, majd kérdőn nézett rá.
- Azt hiszem, Harry beléd szeretett – mondta. Harry még jobban elvörösödött, keresztapját fixírozta, aki Remusra vigyorgott.
- Emlékszel, James is ezt csinálta – mondta Siriusnak, aki felkapta a morcos keresztfiát, elmosolyodott, majd Arielhez, Charlie-hoz és Tonkshoz fordult.
- Mivel szülinapod van, Ariel – kezdte – miért nem jöttök velem és Remusszal a Három Seprűbe inni valamit?
Ariel Tonksra és Charlie-ra nézett, akik vállat vontak, majd Siriushoz fordult, mosolyogva.
- Miért is ne – válaszolta a lány.
Sirius elmosolyodott, és mind a hatan elindultak a Három Seprű felé.
***
A kocsma zsúfolva volt emberekkel. Sirius, Harry és Remus a pulthoz igyekeztek, míg Charlie, Tonks és Ariel hatos asztalt kerestek. Végül találtak egyet hátul, épp leültek, amikor Remus – aki Harryt cipelte – jött visszafelé, Sirius pedig hat vajsörrel egyensúlyozott. Egyet-egyet eljuttatott Tonksnak, Charlie-nak és Arielnek, majd Remusnak. Az egyiket kinyitotta, szívószálat tett bele, odaadta a kis Harrynek, aki elmosolyodott, megragadta az üveget, és szívott egy jó nagy adagot a szívószállal.
Ariel azt figyelte, hogy Sirius milyen szeretettel néz a keresztfiára, mielőtt belekortyolt volna a saját vajsörébe. A férfi Arielre nézett, aki kissé elpirult, de mosolygott, Sirius pedig úgyszintén.
- Jól telik a szülinapod? – kérdezte.
A lány bólintott.
- Igen, köszi – felelte. – Hála neked – tette hozzá olyan halkan, hogy senki sem hallotta.
Sárvérű
Negyedév…
Sirius élvezettel figyelte, ahogy Tonks és Ariel izgatottan fecsegtek. Most közölte velük, hogy ők is hivatalosak a minisztériumi bálra. Igazából Siriust hívták, de megengedték neki, hogy vigye magával a családját. A család kategóriába beletartoztak Potterék, az unokatestvére, Andromeda, annak a családja, és Ariel, mivel ő volt Tonks legjobb barátnője. A két lány úgy szerette egymást, mintha nővérek lettek volna.
- Dora drágám, azt ugye felfogtad, hogy estélyit kell felvenned? – kérdezte Andromeda.
Tonks hirtelen elnémult, és némi undor ült ki az arcára.
- De mama – siránkozott. – Utálom az estélyit.
- Vagy azt veszel, vagy nem jössz – figyelmeztette lányát a nő.
Tonks sóhajtott egyet, és barátnőjére nézett, aki megvonta a vállát.
- Veszünk együtt – ajánlotta Ariel.
Tonks bólintott, majd felszaladtak az emeletre a pénztárcáikért, és elindultak az Abszol útra.
- Dora, nem kéne valakinek veletek mennie? – szólt a lánya után Andromeda, de késő volt, a lányok már rég elmentek.
***
Tonks felsóhajtott, ahogy végignézett a temérdek ruhán. Azért nem hordott sohase ruhát, mert félt, hogy megbotlik benne, vagy elszakítja, esetleg leönti valamivel.
- Ez remekül állna neked – szólt Ariel, Tonks pedig felnézett, hogy lássa, mit mutat a barátnője.
A ruha ujjatlan volt, csillogó, és testhez álló, ami egészen a derekáig hozzá simult, majd kiszélesedett, és a szoknya nagy fodrokból állt. Valóban csodásan nézett ki.
- Megy a hajadhoz – magyarázta Ariel, Tonks rágógumi rózsaszín hajára utalva. – De átváltoztathatod szőkére is.
Tonks elmosolyodott, és elvette a ruhát.
- Felpróbálom, - mondta – ha te is felpróbálod azt, amit én mutatok.
Ariel az ajkába harapott, mielőtt beleegyezőleg bólintott volna.
Tonks kajánul elvigyorodott, majd végigsietett a bolton, hogy megfelelő ruhát találjon Arielnek.
***
Sirius a minisztérium előcsarnokában állt James társaságában, Harry pedig mellette. Remus is valahol a környéken tartózkodott. Weasleyék is jelen voltak, hiszen Arthur a minisztériumnak dolgozott, akárcsak Sirius, de ő nem auror volt. Harry Weasleyék legkisebb fiával társalgott, és úgy tűnt, a két fiú között szoros barátság alakult ki.
Jamesnek a lélegzete is elállt, amikor megpillantotta a lépcsőn közeledő Lilyt. Sirius odafordult, és el kellett ismernie, a nő csodaszép.
Lily vörös haja általában sebtében kontyba volt felrakva, vagy lófarokba, ám most szelíd hullámokban lógott a vállára. A ruhája spaghetti pántos volt, a felső része lágyan omlott a keblére, szabadon hagyva a nyakát. Szép esése volt a ruhának, a derekánál egy ezüst gyémánt alakú dísz volt. A szoknya hullámokban tartott a bokájáig, jobb oldalt fel volt sliccelve, ott ahol a dísz volt.
Siriust egy pillanatra elöntötte a féltékenység, hogy a legjobb barátja előbb talált magának feleséget, mint ő, de amikor meghallotta, hogy Harrynek a lélegzete is eláll, ő is felnézett. Elvigyorodott, amint meglátta a lefelé siető Tonksot, aki egy gyönyörű rózsaszín estélyit viselt. A lány haja ez alkalommal szőke volt, rendezett kontyban volt feltűzve. A szeme ugyanolyan tündöklő volt, mint mindig. Sirius elámult, amikor meglátta az unokahúgát követő Arielt.
A lány haja hosszan, egészen a könyökéig omlott, égszínkék ruhát viselt, ami kiemelte csillogó szemét, és jól passzolt sötétvörös hajához.
A ruhája hasonlított Tonkséhoz, ugyanúgy vállatlan volt, és testhez álló egészen a derekáig, ahol kiszélesedett, és fodrozódott. A fodrok balról indultak a csípőjétől, a felső rész csillogott, és hasonló vonalak szőtték be a szoknyát. Elragadóan szép volt.
Sirius a lépcsőhöz lépett, és fenyegetően nézett a férfiakra, akik a lány lépteit lesték, hiszen még csak tizenöt éves volt, és amúgy is az ő vendége.
Rámosolygott a lányra, amint az elérte a lépcső alját. Remus már Tonksot vezette az oldalán Potterék és Weasleyék felé. Sirius észrevette, hogy barátja szemrehányóan néz egy fiúra, aki Tonksot figyelte. Remus átkarolta a lányt, rámorgott a fiúra, aki hátrébb lépett, kissé ijedten. Azt is látta, hogy elégedetten elmosolyodott, majd Tonkshoz fordult, és mondott neki valamit.
Sirius visszaterelte figyelmét Arielre, aki szintén őket figyelte szórakozott mosollyal az arcán. A lány Siriusra nézett, aki a karját nyújtotta. Ariel mosolyogva elfogadta, a férfi pedig a parketten keresztül oda vezette, ahol a többiek álltak. Éppen akkor szólalt meg a zenekar.
- Akarsz táncolni? – kérdezte Sirius.
A lány elmosolyodott, és bólintott, Sirius pedig vidáman a táncparkettre vezette.
Ariel kecsesen táncolt, habár kicsit ideges volt, nehogy a lábára lépjen a férfi, de amint látta, hogy Sirius ura a helyzetnek, megnyugodott, és keringve suhantak végig a termen.
A zenekar abbahagyta a játékot, Sirius és Ariel udvariasan megtapsolta őket, majd a lányt nem más kérte fel táncolni, mint a hat éves kis Harry.
Sirius követte tekintetével, ahogy Ariel rámosolygott a kisfiúra, majd meghajolt előtte, felkapta őt, és együtt keringtek a táncparketten. Harry nagyon elégedettnek tűnt.
***
Ariel elmosolyodott, miközben ivott egy kortyot az alkoholmentes puncsból. Nagyon finom édes volt. Vidáman figyelte, ahogy a kis Harry az öt éves Ginny Weasleyvel táncolt. Mindketten pironkodva ropták, miközben Molly Weasley beszélgetett a sarokban.
Ariel mosolyogva nézte, ahogy Sirius más nőkkel táncol, újra átélte a pillanatokat, amikor még ő volt a karjai közt… Annyira belemerült az álmodozásba, hogy nem vette észre, hogy valaki ott áll mellette, csak amikor már megszólalt.
- Mit keresel itt? – sziszegett hamiskásan Narcissa Malfoy. Gúnyosan végigmérte Arielt, aki nyelt egyet. Mrs. Malfoy Sirius unokatestvére volt, és egyúttal egy aljas szajha – legalábbis a férfi így nevezte. Szőke haja a feje tetején volt összefogva, és egy fekete, selyem báliruhát viselt, amitől az egész alakja hófehérnek tűnt.
- Azt hittem, hogy nem engednek be ide egy sárvérűt. – Azzal felkapott egy pohár pezsgőt, és elment.
Ariel szemét csípték a könnycseppek. Máskor is hívták már őt sárvérűnek, de akkor mindig ott volt Tonks és Charlie, hogy megvédjék őt. Ezúttal egy felnőtt nő mondta rá, és neki ez nagyon-nagyon fájt.
***
- Hé! – hallotta Sirius hangját, amint az visszatért a táncparkettről. – Mi baj? – kérdezte, amint észrevette a könnycseppeket Ariel arcán.
- Semmi – motyogta a lány leszegett fejjel, haja pedig az arcába hullott. – Csak nem értem, miért akarsz egy sárvérűvel lenni…
Könnyek csordultak végig az arcán, senkire sem nézett, hanem kirohant a teremből. Tudta, hogy Sirius utálja Narcissát, illetve hogy a családjából csak Andromedáékat és Weasleyéket szereti, de fájt a tény, hogy valaki a férfi családjából hívta annak, még ha Sirius nem is szereti.
Az előcsarnokon kívül, nekidőlt a falnak, és lehuppant a tövébe, arcát kezeibe temette, és hagyta, hadd potyogjanak a könnyei.
***
Sirius az elviharzó Arielt bámulta, és azon töprengett, hogy a lány tényleg azt mondta, amire gondolt? És ha igen, akkor honnan szedte? Körbenézett a teremben, majd szeme megállapodott az unokatestvérén, Narcissa Malfoyon, aki feleségül ment Lucius Malfoyhoz, a legkellemetlenebb emberhez, akit Sirius valaha ismert. Narcissa Arielt figyelte önelégült mosollyal az arcán, és ekkor Sirius már tudta.
Ő volt az, aki Arielt sárvérűnek nevezte. Ő volt, az aki felidegesítette a lányt. Düh kerítette a hatalmába Siriust, letette az italát az asztalra, majd mindenen keresztül masírozott az unokatestvéréhez.
- Narcissa – szólt. A nő felé fordult, gúnyosan végigmérte őt, de Siriust nem érdekelte. – Ha még egyszer meghallom, hogy Arielt, vagy bárki mást sárvérűnek nevezel, szétátkozlak! – sziszegte, és fenyegetőleg a nőre szegezte a pálcáját.
Egy lenéző mosoly suhant végig Narcissa arcán, Sirius elégedetten elvigyorodott. A nő nagyon jól tudta, hogy a férfi ezerszer jobban párbajozott, mint ő.
- Fenyegetni mered a feleségemet, Black? – szólt egy ellenszenves hang.
Sirius megfordult, és láthatta a mögötte álló, gőgös Lucius Malfoyt.
- Igen – felelte a fekete hajú férfi. – Biztos vagyok benne, hogy az aurorok vezetője szívesen meghallgatná a történetet, miszerint a feleséged az ő legjobb barátja lányát sárvérűnek nevezte.
Lucius ajkai elvékonyodtak a dühtől, majd megragadta felesége kezét.
- Gyerünk, Cissy! – Azzal magával húzta a táncparkettre.
***
Sirius diadalmasan elvigyorodott, majd az előcsarnok felé vette az útját, hogy megkeresse Arielt.
Nem telt bele sok idő, megtalálta a lányt, aki a fal tövében kuporgott, vállai rázkódtak a zokogástól. Sirius lehuppant mellé, átölelte, és magához húzta Arielt.
***
Ariel hallotta, hogy valaki leül mellé, a következő dolog, amit felfogott, hogy az a valaki átölelte, magához húzta, ő pedig hagyta, hogy a feje annak a mellére simuljon, és belezokogott az ingébe.
- Minden rendben – hallotta Sirius mély hangját, egész teste beleremegett, amint az megsimogatta a hátát. – Itt vagyok veled, senki sem fog bántani – suttogta, és megpuszilta a lány homlokát.
Ariel szipogott, majd megtörölte az arcát, mielőtt Siriusra nézett volna.
- Szóval nem tartasz sárvérűnek? – kérdezte.
Sirius arca elsötétült.
- Ne nevezd magad annak – mondta szigorúan. – Te egy csodálatos, okos boszi vagy, akinek nem szabad ilyenekkel foglalkoznia. Csak azok mondják, akik féltékenyek, mert nem olyan szépek, és okosak, mint te, ezt jól jegyezd meg – magyarázta, miközben áthatóan a lány szemébe nézett.
Ariel bólintott, megint szipogott, majd elmosolyodott, és visszatette fejét a férfi mellkasára.
- Köszi Sirius – suttogta.
Vigasz
Ötödév…
Ariel könnye patakokban folyt végig az arcán, ahogy a levelet olvasta, amit a kezében szorongatott. Kézfejével megtörölte az arcát. Nem lehet igaz, nem akarta, hogy az legyen. Összegyűrte a papirost, lerohant a klubhelyiségbe a hálóból, át a portrélyukon, ki a kastélyból, mit sem törődve azzal, hogy bármelyik pillanatban neki mehet valakinek. Végül is a birtokon, a tó mellett álló fűznél állt meg, és hagyta, hogy könnyei eluralkodjanak rajta.
***
James Ariel után bámult, furcsállotta, hogy a lány észre sem vette, hogy nekiment. Megrántotta a vállát, majd összeszedte a könyveket, amik kipotyogtak a kezéből, amikor Ariel nekiütközött.
- Hé, Ágas, mi történt? – kérdezte egy közeledő alak.
James felkapta az utolsó könyvet, felállt, és Siriusszal találta magát szemben, akinél két könyve is volt. A férfi átadta neki, ő megköszönte, és épp válaszolni akart volna, amikor egy harmadik hang félbeszakította.
- James, Sirius – megfordultak, Dumbledore közeledett. – Nem láttátok Ariel Matthewst? – kérdezte aggódva.
- De igen – felelte James. – Épp most rohant el itt, azt hiszem, kiment a birtokra. Beszélni szeretne vele?
Az idős varázsló bólintott.
- Megkeresem – jelentkezett Sirius a feladatra, James pedig hálásan barátjára mosolygott, majd amaz a birtok felé vette az útját.
***
Sirius aggódott, már mindenhol kereste a lányt, sok diákot meg is kérdezett, hogy látták-e, de mind azt felelte, hogy nem.
- Ne haragudj – szólított le egy hetedéves griffendéles lányt. – Nem láttál egy sötétvörös hajú, kék szemű kislányt? – kérdezte.
- De – válaszolta. – Lenn van a tónál, ott sírdogál szegényke. Kérdeztem, mi a baja, de ő megrázta a fejét, tovább sírt, és nem mondott semmit.
- Köszi – vágta rá Sirius, és lesietett a tóhoz. Nagyon aggódott. Miért sír ennyire Ariel?
***
Hála a hetedéves lánynak, meg is találta Arielt a tónál. Szemeit kisírta, haja kócos, a szemei vörösek és dagadtak voltak a sírástól. Amint meglátta a férfit, felnézett rá.
- Hé – mondta, miközben leült mellé. – Már mindenhol kerestelek – mesélte. – Mi a baj?
Ariel felzokogott, majd válaszolni próbált.
- A szüleimet, és a bátyámat – zokogta – meggyilkolták.
Sirius eltátotta a száját. Nagyon jól tudta, hogy Ariel közel állt a szüleihez, csak dicsérte őket. Volt neki egy bátyja is, akinek volt egy kisbabája, Ariel egy éves unokahúga.
Sirius csak nézte, ahogy sír. Tehát ezért akart vele beszélni Dumbledore. Átölelte a lányt, hagyta, hogy sírjon, majd felkapta őt, és visszavitte a kastélyba, ahol az Előcsarnokban már várta őket Dumbledore, és az aggódó McGalagony.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Cím: Harry Potter és a Félvér Herceg
Cím: Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1.
Cím: Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2.