„Óóóó, hogyaza… ennyire senki nem lehet fatökű! Na jó, ő lehet. Tényleg, most már el kéne gondolkozni azon, hogy szakítsak vele… egyszerűen nem bírom elviselni, hogy ennyire nyámnyila! Még egy nyamvadt mumust se tud elűzni. Milyen griffendéles az ilyen? Egyszerűen nem bírom tovább, hogy ilyen nyálas, és ennyire anyámasszony katonája!”
„Merlin, most mit gondolhat vajon rólam? Remélem nem csalódott bennem nagyot! Szeretném, ha hamar túltenné magát ezen az egészen, mert különben pont a másik irányba fognak folyni az események, mint ahogy én terelgetném őket. Valahogy, muszáj leszek meggyőzni, hogy mindez véletlen volt, és nem vagyok ilyen gyáva! Kénytelen leszek kitalálni valamit, ha azt szeretném, hogy velem maradjon. Márpedig nagyon is azt szeretném!”
Arthur Weasley nagyon határozottnak érezte magát abban a pillanatban. Olyan igazi griffendéles határozottságot érzett. Nem hagyhatta, hogy egy buta véletlen elsodorja mellőle álmai nőjét: Molly Prewett-et. Molly kissé akaratos, de jószándékú lány volt. Tény, hogy makacsságával néha nagyon meg tudta keseríteni a környezetében élők életét, de ezt sosem azért tette, mert rosszat akart okozni, hanem, mert féltette a környezetében élőket, a családját. Ikerbátyjai néha ugyan panaszkodtak akaratosságára, de alapjában véve szerették egymást a testvérek. Néha Arthurt is majdhogynem az őrületbe kergette Molly csökönyössége, viszont ő annyira odáig volt a lányért, hogy ezen az „apró” tényen általában átsiklott a figyelme. Csakhogy most fordított volt a helyzet. Most Arthur ment Molly agyára. Pedig az egész ügy nem volt nagyobb eleinte egy kis takarodó utáni romantikázásnál a holdfényes parkban. Aminek ugyebár nem kellett volna ekkora feneket keríteni. Csak az a nyamvadt mumus ne került volna oda a semmiből!
Biztos valamelyik idióta mardekáros műve, hogy beköphesse őket, hogy éjszaka kinn vannak. És Arthur ugyebár prefektus volt. Nem szeghetett szabályt, rá ez különösen érvényes volt. És mégis megtette. A szerelme kedvéért szabályt szegett, holott a lelkiismeret kis angyalkája végig ott ült a jobb vállán, és egyfolytában azt hajtogatta, hogy magyarázza meg Mollynak, hogy ezt nem lehet, meg tudják oldani másképp is, mikor már egyetlen szabályt sem szegnek meg vele. De Arthur nem hallgatott rá. A szerelem elhallgattatta a kis hangot, Arthur pedig éjszakai sétára hívta Mollyt a Roxfort parkjába.
És eddig még semmi gond nem lett volna, csakhogy visszafelé a kastélyban véletlenül nekimentek egy szekrénynek, és kiugrott belőle egy mumus. Arthur még most sem tudott minden előítélet nélkül visszagondolni arra a mumusra. Nemhiába, az ember legrémesebb álmán is képesek túltenni. Arthurnak az jelent meg, amint egy ház fölött a Sötét Jegy lebeg. Látta magát bemenni, látott egy halott nőalakot, és sok kisgyermeket, és érezte, éreznie kellett, hogy a jövendőbeli családjáról szól a kép, Arthur leginkább őket féltette már most is.
De Mollyt ez nem hatotta meg. Nem hibáztatható, hiszen nem tudott a Tervről. És Arthur szégyenszemre inkább a másik irányba fordult, magával vonszolva Mollyt is, csak nehogy varázsolnia kelljen az éjszaka közepén. Az egésznek olyan menekülés hatása lett. A lányon látszott, hogy nagyon bénának tartja őt, és egész visszafelé úton nem szólt hozzá. A klubhelyiségben is csak egy „jó éjszakát!” mormogott, de se egy puszi, se egy ölelés nem volt, egyszerűen csak eltűnt a lányok folyosóján. Tehát egyértelmű volt, hogy a lány kissé kiborult ettől a „griffendéltelen” viselkedéstől. Arthurnak tehát valahogy el kellett intéznie, hogy a becsülete helyreálljon a lány szemében. És a szerencse mellé állt. Már rögtön másnap este vacsoránál, mikor Dumbledore bejelentette, hogy vendégek érkeznek a Roxfortba, és a tiszteletükre egy hét múlva akadályversenyt rendeznek.
- A részvétel természetesen nem kötelező, de örülnék, ha az iskola nem húzná ki magát a feladat alól. Hogy nézne ki, ha a vendégeink egymással versenyeznének? Aki úgy gondolja, hogy szeretné ezt a katasztrófát elkerülni, az az előcsarnokban lévő hirdetőtáblán találja a jelentkezési lapot.
Egy jelentkező már biztosan van – gondolta Arthur, és belül nagyon boldog volt, hogy végre bizonyíthat Mollynak.
Arthur biztos nem fog jelentkezni, de én meg biztosan fogok – gondolta ugyanekkor Molly is kissé szomorú szájízzel. Ám mikor fel akarta írni a nevét, a fiúé már ott volt. Molly kissé elcsodálkozott, majd megrántotta a vállát, odafirkantotta a nevét, és felment a klubhelyiségbe.
És eljött a nagy nap. Mivel viszonylag sok versenyző jelentkezett, külön pályát építettek az egyes évfolyamoknak. A hetedikesekében természetesen már minden benne volt, kivéve talán a dementorokat, amiket Dumbledore határozottan kitiltott az iskola területéről.
Az akadályokat egy ideig mindketten elég jól vették, bár Molly direkt külön úton indult el, nehogy neki kelljen Arthurt „pátyolgatnia”, ha valamitől megijedne. Csakhogy pontosan ez okozta majdnem a vesztét. A mumus rajta is kifogott.
Arthur egy sikoltást hallott. A hang pedig túlontúl ismerős volt ahhoz, hogy otthagyjon csapot-papot, és odarohanjon Mollyhoz. Majdhogynem a háta mögött volt, így ahogy közeledett Molly nem vette észre őt, ő viszont észrevette, hogy Molly miért sikít. Fabian Prewett földi porhüvelye hevert a földön. Csattanás, majd ikertestvére kicsavart végtagú holtteste feküdt ugyanott. Mollynak pedig egyre csak kerekedtek a szemei. Reszketett. Még egy csattanás – Molly édesanyja. Csattanár – Mr. Prewett. A lány hulla fehéren remegett a mumus felett, mikor még egy csattanás hangzott. Arthur hullája feküdt előttük vérbe fagyva, félre csúszott szemüveggel.
Molly felzokogott. A hang felébresztette Arthurt a döbbenetből, amit saját holttestének látványa okozott. Nagyjából fél métere állt Mollytól. Két lépéssel eléugrott. A mumus egy csattanással átváltozott a már ismert házzá a Sötét Jeggyel, és halott emberekkel. Molly az újabb csattanásra felkapta a fejét, és döbbenettel nézett Arthurra. A fiú egy pálcaintéssel változtatta át a mumus által alkotott rémképet egy sokkal vidámabbá: a Jegy tűzijátékká vált, a földön fekvő emberek felkeltek, és április bolondját kiáltottak. Molly könnyei mögül is megmosolyogta a látványt. A mumus pedig eltűnt.
- Van gyűrű is, de az sajnos fent van a hálóteremben. Már a múltkor meg akartam kérdezni, de úgy tűnik nekünk mindig a mumusok tesznek keresztbe. – Arthur félénken elmosolyodott. Letérdelt, s megfogta a megilletődött lány kezét.
- Molly, lennél a feleségem?
A lány könnyes szemmel bólintott egy aprót. A – most már – vőlegénye felpattant, és olyan szorosan ölelte magához a lányt, mintha soha, de soha nem akarná többé elereszteni. Molly viszont eltolta picit magától.
- De csak egy feltétellel! – Komoly arcot akart vágni, de nem nagyon sikerült. – Mumusunk az nem lesz! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Cím: Harry Potter és a Félvér Herceg
Cím: Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1.
Cím: Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2.