Szeptember 23.
A mostani hét elég hosszúnak ígérkezett. Mivel Ágassal felrobbantottuk a wc-t. Nem volt szándékos, nehogy azt higgyétek, hogy szándékos volt. Véletlen volt az egész. De különben a Mardekárosok hibája. Mondjuk nem kellett volna kitérniük az átkaink elől, akkor nem lenne ramaty a budi. De hát mindegy. Szóval McGali büntit szabott ki ránk. Hétvégén Roxmortsba mehettünk volna ki, de a balul sült esett után, ahogy kedves házvezetőnket idézem: meg ne merjék próbálni, hogy elhagyják a kastélyt, mert azzal a lendülettel indulhatnak haza. Ez még az enyhébb verzió. Illetve „magánzárkába” kerültünk. Vagyis nem alhatok az én pihe-puha ágyikómba az én egyetlen drága macikámmal. Nem iszom, nem dohányzom, nem nőzöm, minden nap hatkor kelek. De mindez megváltozik, ha kikerülök a dutyiból. Ágas egész nap csak Evansért fohászkodik. Szörnyű ezt hallgatni. Lily így, Lily úgy… A napra lehet nézni, rá nem… Ennyi. Nem szólok már semmit. De erről kétféle vélemény van: az enyém és a helytelen. És ilyenkor szoktam gyakran idézgetni magamat, attól színesebb lesz a beszélgetés.
Nem tudom, hogy vagytok vele, de én nem bírom ezt. Mint az előző bejegyzésbe említettem, nem bírom a kételyeket. Nem szeretem, ha az érzelmeiről beszélni, de hát bennem van. Muszáj kiadnom. Tudjátok, van egy lány. A neve Lana Martin. Gyönyörű. Hiába próbálom elterelni a gondolataimat, de ha egyedül vagyok, folyton ő jár az eszembe. De nehéz bevallani neki, hogy szeretem. Uhh… Miket beszélek. Basszus, ha ezt Ágas elolvasná, kiröhögne. Az lenne a ciki. Nem lepődnék meg, ha megjelentetné a Reggeli Prófétába. Majd kiokoskodok valamit úgy, mint a Tekergők térképénél. Hát igen az egyik legzseniálisabb terveim egyike. De rengeteg megvalósítható ötletem van még. Egy zseni veszett el bennem. Csak jó lenne, ha a magánéletemre is lenne megoldás. De mit nyavalygok. Mindenki oda van értem. Hát nem csoda. Engem mindenki szeret. Igen, mert engem csak szeretni lehet. Ez nem vitás. Úgy gondoltam, hogy kiadok egy önéletrajzi regényt. Persze rólam szól majd. Na, jó Ágast is megemlítem majd, mint legjobb barátot. Egyelőre szponzorokat kell keresnem. Oké.
Holnap kviddics meccs lesz a Mardekár ellen. James már az ágyában is ott jár. Szorongatja a kis plüss seprűjét és a plüss aranycikeszét. Közben motyog valamit. Ilyenkor szoktak megjelenni a fejem körül hatalmas kérdőjelek tömkelege. Mindig kutatom a választ James fura viselkedésére, de mindeddig nem jutottam semmire. Túlságosan nagy állat. Szeretjük ám azért. Néha elviselhetetlen Evans-fan, de azért elfogadjuk ilyennek. Engem meg mindenki nagyképű, egoista állatnak tart. Azért ez már durva. Van egy kicsike önbizalmam. És? Ez van. Kicsit furcsa, hogy éjnek éjjelén itt ülök, és naplót írok. Én. Naplót. Mindegy. Biztos családi vonás. Na, már most a családnál tartunk nem léphetünk tovább anélkül, hogy ne említsük meg az én drágalátos családomat. Apám Orion Black. Anyám Walburga Black. Na, anyám tipikus Black. Utáljuk az összes muglit és félvért nevű klubot alakított Voldemorttal az élen. Remek. Remélem az én hőn szeretett öcsém Regulus is be fog majd állni. Az unokanővéreim Narcissa és Bellatrix is nagy érdeklődést folytatott Voldemort lázadása ellen. Lassan be is fejezem, Bambi már kezd nyavalyogni, hogy túlságosan világos lett a szobába. Mert már kitértem a plüss cikesz elől. De majd megbosszulom. Haha… Sátáni kacaj. Tenyér dörzsölés. Sunyi nézés.
Másnap hulla fáradtan keltem fel. Mivel Jamesszel nem vagyunk az a korán kellő típus, így hát a reggeliről lemaradtunk. Illetve majd nem lekéstük a saját meccsünket a mardisok ellen. De azért még idejében kiértünk. Azért a látványunk nem volt, hogy finoman fogalmazzak szalonképes. Mert hát egy szál boxerben kirohanni, hogy tudjunk játszani. A szurkoló tömeg vizslató tekintete után McGali agymosása következett. Felkaptunk valami göncöt, és irány a pálya... |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Cím: Harry Potter és a Félvér Herceg
Cím: Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1.
Cím: Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2.