Október 5.
Ez a hét két fontos feladat elé állított. Mégpedig egy Evans-hadművelet illetve Lana meghódítása az e heti dolgom. Kezdjük az elején. Egy meghitt pillanatban, mikor Ágas éppen nem Evans után loholt, velem volt. Persze ez mind szép és jó. Hadd idézem fel az egyik jelenetet.
- Tapi, szerintem rád is rád férne egy igazi kapcsolat.
- Mi van? – kérdeztem meghökkenve.
- Tudom, hogy te a nyitott kapcsolat elvét vallod, de…
- Mi de?
- Áhh, semmi. Csak beleolvastam a naplódba.
- MICSODA??? Ez nem lehet igaz.
- Bocsika – nézett rám a boci szemeivel.
- NEM ÉRDEKELSZ! NEM TUDSZ MEGHATNI AZ ÉN MINDENBEN ÁRTATLAN VAGYOK NÉZÉSEDDEL!!
- Pedig volt, hogy sikerült.
Erre nem mondok semmit. Van egy két dolog, amit jobb, ha ti sem tudtok meg. Na, de mi van Lanával. Hát valami azért alakul. Sokszor találkozott már a tekintetünk, és hát neki sem vagyok közömbös. Ez nem is meglepő. Ki tudna nekem ellenállni.
McGali rengeteg házit adott. Én mindig az vallom, hogy a tanulás nem tenger, hogy elmerüljünk benne. Három zseni él itt a Roxforban: azon gondolkozom, hogy ki lehet a másik kettő. De ezektől eltekintve rávettem magamat, hogy elhívjam egy randira Lanát.
- Lana, ráészre egy percre? – szólítottam meg.
- Persze – mosolygott.
- Azt szeretném, kérdezni, ha nem veszed tolakodásnak, hogy nincs-e kedved eljönni velem valahová?
- Mármint úgy érted, hogy a Nagy Sirius Black elhív engem egy randira.
- Hát… Igen – kacsintottam rá.
- Rendben.
Mikor elbúcsúztunk kapva kaptam az alkalmon és megpusziltam. Jól választottam lány, mert most nem kevertek nekem le egy pofont. Bámulatos vagyok. A kérdés, ami néha elbizonytalanít: én vagyok őrült, vagy mindenki más? Természetesen mindenki más!
Amikor fiatal vagy, néha úgy érzed, semmi sem bánthat. Mintha sebezhetetlen lennél. Az egész élet előtted áll, és nagy terveid vannak. Nagy tervek. Hogy megtaláld a tökéletes párt, aki kiegészít téged. De ahogy öregszel, rájössz, hogy ez nem is annyira könnyű és csak az életed végén jössz rá, hogy azok a tervek, csak egyszerű tervek voltak. A végén, amikor visszafelé tekintesz, ahelyett, hogy előre figyelnél, hinni akarsz benne, hogy megtetted a legtöbbet, amit csak tudtál, életed során. Hinni akarsz benne, hogy valami jót hagysz hátra magad mögött, és hogy mindaz lényeges maradjon.*
Én még nem tudom, mit akarok. Álmok, vágyak. Lényeges dolgot akarok. Szerelmet. Egy olyan igazit, amilyen még nem volt. Eget rengetőt, föld mozgatót. Várom, de eddig hiába. Mindig azt mondják, ha várja az ember annál később jön. De én nem tudok várni. Vagy inkább nem akarok. Mit is érzek? Rohanok egy folyosón, aminek nincs vége. Őrülten keresem a kivezető utat. A fényt ahol ott van az a lány, akit én mindennél jobban szeretek. Szinte gyötröm magam. Legbelül. Persze, ezt más nem látja. Azt nem is bírnám ki. Hogy lássak a szenvedésemet. Nem. Inkább álarcot veszek, ami elrejt. Játszok. Talán rám talál a boldogság. Remélem Lana képében...
A sors talán irányítható. Én a kezembe veszem az életem. Nem hagyom, hogy a jó dolgok elússzanak tőlem. Élnem kell. Vele. Lanával. És tudom, hogy ő is így gondolja. Talán fél. Egy kicsit én is. Nehéz bevallani, de muszáj a cél érdekében.
Most körül tekintőbb leszek. Bűbájt rakok a naplómra, nehogy James megint beleolvasson. Illetve túszul ejtem a plüss seprűjét és a plüss cikeszét. ismét egy diadalmas hadművelet. Úgyis annyira aranyosak. Megtartom őket. Majd azt mondom, hogy az enyém.
*Tuti gimi című sorozatból
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Cím: Harry Potter és a Félvér Herceg
Cím: Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1.
Cím: Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2.