Megittam. Az egészet. Egy hétre kellett volna beosztanom, de nem érdekel. Leszarom. Majd szerzek még. Ha Saisa nem ad önként, elveszem erőszakkal. Nem gond.
Nem tehetek róla, nem bírom ki nélküle. Ez van, ezt kell szeretni.

Ruhám ujjával letöröltem a szám széléről az árulkodó jeleket, majd elindultam a Mardekár klubhelyisége felé.
Amikor leértem a kandalló előtt megpillantottam a keresett személyt. Ahogy gondoltam: most is ott ült az egyik kanapén, és pár negyedikes sráccal enyelgett.

Kissé sietős léptekkel odamentem hozzá, közben a jelenlegi "pasijai" vetkőztető tekintetekkel kísértek. Csak úgy sugárzik belőlük a hűség...
- Saisa, gyere egy kicsit. Beszélnünk kell.
Lassan felállt, majd egy furcsa grimasszal az arcán elindult velem a klubhelyiség egyik sötétebbik sarkába. Amikor odaértünk rögtön a tárgyra tértem:
- Kell még.
- Mi van? - nézett rám kérdőn.
- Kell még - ismételtem.
- Ma adtam oda a heti adagodat! - mondta kicsit dühösen, és karjait összefonta.
- De az nem elég!
- Micsoda?! Ne mondd nekem, hogy egy liter nem elég neked egy hétre! Én abból egy cseppet sem lennék képes meginni...
Most rajtam volt a sor, hogy grimaszoljak egyet.
- Saisa, ne játszd itt meg nekem a szende szűzet. Tudom jól, hogy te is belekóstoltál nem egyszer.
- Mit jössz most ezzel?
- Te jöttél ezzel...

Kezd komolyan fárasztani. Nem igaz... Mit kell ellenkeznie?! Én mondtam valamit, ő tegye meg. Nem ez a "legjobb barátnők" dolga?!
- Na jó, Lessa, szállj le rólam! Egy hét múlva újra kapsz, addig semmit. Így is rosszul vagyok a folyamatos vérveszteségtől! - osztott ki engem, majd elrohant vissza a kandalló elé, ahol már feszülten várta őt a társaság.

Azt hiszem, hogy szép szóval itt már nem megyek semmire. Valami mást kell kitalálnom, méghozzá sürgősen. De ideges vagyok... Szükségem van egy cigire. Le kell nyugodnom.
Elindultam hát a Roxfort udvara felé, hogy ott nyugodtan gondolkodhassak és szívhassak. Majd ott mindent elmesélek... Úgyis sötét van már kint, senki nem zavarhat meg. A legjobb hely.

oOo

Az udvaron leültem a nagy tölgyfa tövébe, a tóhoz közel, majd zsebemből előkotortam egy szál cigit.
- Flammus! - mondtam, majd pálcám hegyén kis láng tört ki, amivel könnyedén meggyújthattam a fehér kis szálat.
Atyám... ezért az érzésért bármit megadnék... A nikotin nyugtató hatása. Csak szívom és szívom, aztán lassan kifújom a füstöt a sötét éjszakába.

Teljesen egyedül vagyok, de nem félek. Miért kellene? Jó boszorkány vagyok, és nem gyáva.

Na most úgy érzem, ideje, hogy bemutatkozzak... Persze nekem semmi sem kötelező, semmi sem muszáj, senki sem parancsolhat... De ez most más.
Szóval, a nevem Alessa Catwriter. Roxfortba járok, azon belül is a Mardekárba. Természetesen. Tizenhat vagyok, hatodikos. És elméletben a legjobb barátnőm Saisa Read. Elvileg. Persze nekem nincs olyanom, hogy legjobb barátnő... Maximum kihasználom, hasznát veszem, de másról szó sincs.
Egyébként vörös hajam van és zöld szemeim.

Most pedig azt hiszem ideje lenne, hogy megmagyarázzam, hogy mi volt az az előbbi szituáció Saisával. Meg előtte az ivós dolog... Elmondhatom, nem éppen alkoholt ittam.
Mindjárt elmesélem, csak előbb rágyújtok még egy cigire...

Így. Végre itt a második is a kezemben, ettől már teljesen ellazultam.
Folytassuk.
Vért iszom. Nem kell újra elolvasnotok, vért. Jól láttátok. Hetente iszok meg egy litert, amit Saisától kapok. Illetve hetente ittam meg egy litert, de most... A barátnőm pont ma adta ide a heti adagot, ám én ahelyett, hogy beosztottam volna az egészet megittam. Nem tudom mért történt ez, azt hiszem egyre nagyobb a függőségem...

Két dologtól is függök, a vértől és a cigitől. De hát emberek, ettől szép az élet, nem...?! Egyszer élünk, nem vigyázhatunk magunkra úgy, mint a hímes tojásra, mindent ki kell próbálnunk amíg lehet.
Legalábbis én így gondolom.

Egyébként nem vagyok "vámpír" meg ilyesmi, csak egyszerűen vérfüggő... Apropó vér. Aranyvérű családból származok, de olyanból, akik már nem tartják be az ósdi, elmaradott szokásokat... Igaz ők is pikkelnek a sárvérűekre, ahogyan én is, de nincs olyan, hogy házasság előtt semmi szex meg hasonlók...
Mondjuk itt megengednék egy gúnyos mosolyt. Házasság előtt nincs szex... ugyan már, ki tart be ilyen nagy baromságot manapság?!
Nem vagyok kurva, de a élvezeteket semmi pénzért nem hagynám ki.

Amúgy ez a "imádomavértésnemtudoknélküleélni" dolog nekem úgy kezdődött, hogy haverokkal lógtunk ugyanitt egyik éjjel még negyedikben, mikor az akkori pasim megvágta magát valamivel (véletlenül!), én meg lenyaltam a kezéről a kifolyt vért, és rájöttem, hogy jó ízű. Kértem, hogy csinálja még, ő teljesítette, és én újra ittam.
Eleinte csak egy-egy kortyot, de aztán ez a mennyiség fokozatosan növekedett, és két év alatt elérte a heti egy liternyi mennyiséget... Persze, ha nagyon akarnám simán le tudnék mondani róla (bár mindenki aki tud erről a titkomról az ellenkezőjét állítja!), de nem akarok. Jó ez így. Legalább nem unatkozok.

És most, miután kellő ideig fejtegettem a monológokat magamról, térjünk vissza az eredeti célomhoz, ahhoz, hogy vért szerezzek Saisától, méghozzá erőszakkal.
Eközben rágyújtottam még egy szál cigire, de mára (remélem) ez lesz az utolsó, legközelebb csak két hét múlva tudok szerezni, és fogyóban a tartalék.

Saisa minden éjjel sétál egy nagyot a kastélyban. Nem tudom miért vette fel ezt a szar szokást, hogy éjfélkor sétálgat... Már csomószor elkapták, és ráadásul mindig felkelt amikor elindul és amikor visszaérkezik.
Na szóval, sétál. Már csak annyi a teendőm, hogy valamelyik este, pl. holnap vele menjek... Aztán becsalom majd a Szükség Szobájába, onnantól nyert ügyem van. Szerencsétlen úgysem tud védekezni, öt perc után meglesz a vére...
Ez is megvan. Kitűnő terv, tőlem. Természetes. Holnap már csak ki kell vele békülnöm és megbeszélnem vele a sétát.

A hűvös éjszakai levegő gyengéden csipkedi az arcomat, miközben a harmadik szál cigim végére érek. A kastélyból már semmiféle fény nem szűrődik ki, gondolom mindenki alszik.
Illetve ezt csak gondoltam, mert rögtön tévednem kellett. Tekintetemmel a távolban egy fiú körvonalait láttam kirajzolódni. Egy kicsit ideges lettem, hogy vajon ki lehet a felém közeledő személy, de amikor már tíz méteren belülre ért könnyeden felsóhajtottam.
- Jó éjszakát, Draco!
- Vajon miből tudtam, hogy te vagy itt? - mosolyog rám kacéran, de nem viszi túlzásba. Visszamosolygok rá.

A szőke mardekáros leül mellém a fa egyik gyökerére.
- Érzem cigiztél. Kérhetnék én is?
- Aha - mondom neki halkan, majd újra előkotrok két száll cigit, majd mind a kettőt meggyújtom. Úgy látszik mégsem a harmadik szál volt az utolsó ezen az éjszakán...
- Mi járatban vagy? - kérdezem, amikor szájával könnyedén kifújja a füstöt.
- Csak levegőzni jöttem. És te? - néz rám kérdő tekintettel.

Szépek a szemei. Gyönyörűek és ezüstszürkék, ahogy egy vérbeli mardekároshoz illik. És még az ágyban is jó... Kedvemre való fiú, persze szerelemről szó sem lehet, az a gyengébbek érzelme. Viszont nem mondom, egy-két enyelgésre szívesen csatlakozom hozzá. Most is jól esik a közelsége, valahogy nyugtatólag hat. Eközben fejemben már kirajzolódott egy kisebb terv, amit most rögtön meg akarok valósítani.
- Draco, nincs kedved kicsit vagdosni magad ma este?
Láttam rajta, hogy a kérdésre ravaszkás mosoly jelenik meg az arcán, és hogy rögtön tudja, mit akarok. Rám nézett, majd megszólalt:
- Neked, Alessa, bármikor.
Ezután a szőkeség elnyomta a cigarettáját, benyúlt a nadrágzsebébe és egy kis bicskát vett elő. Finoman felnyeste vele az alkarját, ügyelve arra, hogy eret még véletlenül se találjon el. A fájdalommal nem törődött, már megszokta.

Felém nyújtotta fehérkés alkarját, amin már vékony csíkban folydogált le a hívogató vér... A kis "akcióm" előtt még ránéztem egyszer, majd mikor bátorítóan rámmosolygott elkezdtem érzékien lenyalogatni kezéről a vörös folyadékot... Egy másodperc múlva már éreztem számban a vér fémes-sós ízét. Erre vártam már vagy négy órája, és most végre megkaphatom.

Miközben a karját nyalogattam láttam rajta (és nadrágján), hogy tetszik neki a dolog. Gondoltam, ha ilyen kedves volt velem meghálálom valamivel, okozok neki egy kis örömöt is, ha már idetévedt, azzal még érzékiebben nyalogattam kezéről a vért.

Fél óra múlva mindketten elégülten indultunk vissza a kastély felé.

oOo

- Jó reggelt! - köszöntem oda a szemben lévő ágyon fekvő Saisának ravaszul másnap reggel a hálókörletünkben.
Ő erre csak felvonta a szemöldökét.
- Kibékülünk? - kérdeztem. Na ilyet se sűrűn hallani tőlem... Tulajdonképpen nem is emlékszem mikor kértem "bocsánatot" utoljára valakitől. Igaz, most is csak azt mondtam, hogy kibékülünk-e, de nálam már ez is felér egy bocsánatkéréssel.
A fekete hajú lány (mert hogy ilyen volt neki) kérdőn nézett rám. Maga is meglepődött.
- Ő... Igen.
Rámosolyogtam.

- Figyelj, mi lenne, ha éjjel veled mennék a szokásos járkálásodra? Kíváncsi lennék ilyenkor merre mész, mit látsz, stb.
Rögtön a közepébe vágtam, de nem baj. Persze feltűnő is lehetne ez a hirtelen jött nyomulás, de ő most eléggé el van "bűvölve" ahhoz, hogy ebből bármit is észrevegyen.
- Hát... Ha szeretnél velem jöhetsz - adja be a derekát, majd nyögdécselve felül az ágyán. Én is így teszek, miközben arcomon egy ravasz vigyor terül el.
És most ideje felöltözni.

Mind a ketten összekészültünk kb. fél óra alatt. Ez nem meglepő, elvégre nem vagyunk plázacicák. Egyébként az ízlésünk szörnyen különbözik... Saisa egy sötétzöld sportos felsőt vett fel, hozzá egy farmert és strandpapucsot. És persze nála nem hiányozhat az extra nagy gyöngyös zöld fából készült nyaklánc sem.
Az egyik az, hogy én soha nem lennék képes így felöltözni, a másik pedig az, hogy strandpapucsot vesz fel október közepén?! Nála is megvan az értelem...

Rajtam amúgy egy fekete térd fölé érő magas sarkú bőr csizma van, alatta pedig egy fekete neccharisnya. Továbbá egy baromi mini farmerszoknya, és egy fekete mélyen kivágott blúz.
Még fekete hajú társam egyáltalán nem használ sminket, én vele ellentétben koromfekete körmöket készítettem magamnak, kihúztam a szemeimet és felvittem egy gyengébb réteg vörös rúzst.
Most már indulhatunk is reggelizni.

oOo

A Mardekár asztalánál még két helyen is le tudtunk volna ülni... Volt egy üres rész Dracóék mellett és volt egy egész a tanári asztalnál. Saisa intett, hogy üljünk oda Dracóékhoz, de én mondtam neki, hogy inkább a tanárokhoz közelebbi helyet válasszuk. Miután helyet foglaltunk elmagyaráztam a fekete hajú lánynak, hogy miért inkább ezt a helyet választottam:
- Tegnap éjjel eleget voltam Dracóval... Nem úgy, ahogy te gondolod, kivételesen. Csak beszélgettünk meg... Na a lényeg, hogy nem akarom, hogy ennél szorosabb legyen a kapcsolatunk még véletlenül se, ezért is nem ültem most oda. Neki is tudnia kell, hogy hol a határ.

A reggelink nyugalomban telt el, ahogy a napunk is. Sőt, délután három óra körül még egy extra dolog is történt... Miss Kapafogú Granger és Ron Weasley összevesztek valamin az udvar közepén, mindenki szeme láttára. Valami olyasmiről volt szó, hogy ki az ügyesebb varázsló, meg hogy Weasley nem tud semmit normálisan megcsinálni, stb. Mondjuk én csak a veszekedés végére értem oda, ezért nem is tudom a részleteket, de ami ezután történt az bőven elégtételt adott nekem a nap további részére.

Weasley patkány kihívta Grangert valamiféle párbajra, hogy megmutassa: van amiben jobb a lánynál. Ezután elővarázsoltak valami barnás gömböt, és Ron fellebegtette a levegőbe. Nem tudtam, mi lehet az és hogy mit akarnak vele, de nem voltam egyedül. Grangeren is látszott, hogy nem tudja mit tervez a kis barátja, Weasley arcán azonban gúnyos mosoly volt.
- Mi ez? - kérdezte Granger a gömbre mutatva. Közben én előrébb tolakodtam a sorok között és így már azt is észrevettem, hogy az a műanyagféle gömb két részből áll, és benne az a barnás valami folyamatosan forog.
- Ez egy Huss és Durr gömb. Úgy kell csinálni vele, mintha labdáznánk, de nem kézzel, hanem varázspálcával. Szóval mondjuk ha én kezdem akkor feldobom, mondok egy varázslatot, és ettől a gömb elrepül feléd. Aztán neked gyorsan kell mondanod az enyémnél nagyobb átkot, és akkor ha tudsz, a gömb visszarepül hozzám. És így tovább. Mindig egyre nagyobb és nagyobb átkokat kell mondani, amik persze minket nem találhatnak el, csak a gömböt.

Granger szorgalmasan bólogatott, de azért látszott rajta egy kis bizonytalanság.
- És mi van, ha valamelyikőnk már nem tud nagyobb átkot vagy varázslatot?
- Akkor annál szétrobban a gömb, és a tartalma mind arra az illetőre ömlik.
- És mi van benne? - kérdezte meg hunyorogva, bár ő is és én is szinte biztosra tudtuk, hogy mi lehet az...
- Szar - válaszolta hihetetlenül gúnyos mosollyal Weasley. Még talán egy mardekáros is megirigyelhette volna tőle. Talán.

Eközben a diákokból álló közönség hangosan füttyentgetett, mindenki mosolygott, és éhezve várták valamelyik személy megaláztatását.
Granger pedig nem szólt semmit, csak gondolkodva figyelte a középen lévő gömböt.
- Mi az? Talán nem állsz ki ellenem, Miss. "mindenttudokénvagyokalegokosabb"?
- De, természetesen kiállok ellened - húzta fel az orrát durcásan a sárvérű, majd pálcát ragadt. Weasley is így tett, és fél perc múlva már egymással szemben álltak viszonylag nagy távolságban. Szemeikben harag és bizonyítási vágy lángja izzott, a feszültség érezhető volt.
- Kezd te, te vagy a lány - szólt oda Ron a vele szemben lévő lánynak.

Granger pálcájával óvatosan felemelte a gömböt, majd közelebb húzta magához. Végül (miközben körülöttük síri csend volt) feldobta, mint ahogy a szervákat szokták, és pálcáját rászegezve elkiáltotta magát:
- Pruna!
A gömb most Weasley felé tartott.
- Genuvis!
A gömb újra Grangert vette célba.
- Ossis!
- Accidissimus!
- Semptumsempra!
A gömb újra Weasleyhez tartott.
- Imperio!
Vissza Grangernek.
- Crucio!
Vissza Weasleyhez.
- Avada Kedavra!
A gömb újra a sárvérűt vette célba, és annak már nem volt mit tennie, hisz a gyilkos átoknál nincs nagyobb átok, így hát semmit nem tudott már mondani.

A Huss és Durr gömb hamarosan célba talált Grangeren, és egész testét elöntötte a barna trutymó, amit lazán csak szarnak nevezünk.
A diákok közül mindenki röhögött, néhány fiú nagyokat füttyentgetett.
Egy darabig még élvezhettük a látványt és a lány tehetetlen dühét, majd végül a sárvérű zokogva elszaladt.
Jó kis délutáni szórakozás volt, meg kell hagyni.

Folklór műsor Griffendél módra.

Csak egy bajom van... Ma még egész nap nem ittam vért...
De már nincs is olyan messze az éjfél.

Ravasz mosollyal az arcomon célba vettem a Mardekár klubhelyiségét.