A második emeleti folyosón sétáltam végig éppen, Lucius Malfoyjal és Lucianával a két oldalamon.
Ekkor mit látnak szemeim? Kik jönnek velünk szemben…? Hát persze, hogy drága nővérkém és a kis barátai, név szerint Evans és Lupin.
Ahogy közeledtek felénk láttam Raffaelán, hogy pontosan engem vett célba, egy kis levelet szorongatott a kezében.
- Mi van, nővérkém, eltévedtél? A bagolyház nem erre van - kötöttem bele rögtön, amikor hallótávolságon belülre került. Imádtam kötözködni vele.
- Nagyon vicces vagy - morogta. - Tessék, ezt Lumpsluck professzor küldi.
Azzal átnyújtotta nekem a kis papírkát. Én köszönés nélkül vettem át, majd lenéző pillantással indultam tovább a folyosón.
Közben bontogatni kezdtem a kis pergament.
- Mit akarhat a vén Lumpi? - kérdezte Luciana.
- Nem tudom… - hazudtam, majd kibontottam a levelet, és olvasni kezdtem.
Raquel!
A múltkor csodálatos voltál, holnap este tízre újra várlak.
Ha nem jössz el, akkor egész éves büntetőmunka, kviddics eltiltás, és 200 pontos levonás.
Szívélyes üdvözlettel: Horatius
Dühösen gyűrtem össze a kis levelet, majd egy pálcaintéssel el is égettem. Lucius és Luciana kíváncsian néztek engem.
- Na mi volt benne? - kérdezte a szőke fiú.
- Semmi érdekes… - morogtam, és szememből még mindig áradt a harag…
Tovább nem kérdezősködött egyik sem. Ismertek már, tudták, hogy ha el akarnám mondani már megtettem volna. Ezt (is) becsülöm bennük…
Ahogy haladtunk tovább úti célunk, a park felé, az agyam egyfolytában kattogott, valamit ki kellett találnom.
Jól van, valahol én tehetek róla, de hát… Csak egy este volt. Egyetlen egy… Ez a vén majom miért hiszi azt, hogy attól, hogy egyszer kedvem volt most is lesz?
Bár… Ha jobban belegondolok nem is hiszi azt, hogy szeretném, elvégre megzsarolt… De elég rendesen.
Nem hagyhatom, hogy ezek megtörténjenek… Kviddics és minden egyéb… Áh…
Még mindig tovább mentünk, én pedig ideges voltam. Ezt barátaim is látták rajtam, de nem szóltak hozzám.
A tempónk gyors volt, ekkor azonban váratlanul eszembe jutott valami.
Megálltam, és ők csak tíz lépés után vették észre, hogy nem jövök mellettük. Visszajöttek hozzám.
- Valami baj van…? - kérdezte Luciana, bár látszott rajta, hogy igazából nem izgatja a dolog, csak már menne tovább…
Persze, hogy menne, elvégre Piton is a parkban van… Ő meg bele van zúgva…
- Menjetek csak tovább, nekem még… van valami dolgom. Majd jövök - mondtam nekik, és futva indultam vissza.
Hova futottam? Raffaelához, vagy ha úgy tetszik Raffykához, a drága ikertestvéremhez…
Ugyanis ő iszonyat hiú, nekem pedig egy gonosz terv járt a fejemben.
Ha nem megyek el Lumpihoz, akkor beváltja a zsarolását… Viszont, ha elmegyek… Undorító… Hájas dagadék… De megtaláltam az arany középutat. Elmegyek is, meg nem is.
Arcomon ravasz mosoly terült el.
A griffendéles banda a negyedik emeleten járt, amikor utolértem őket.
Kérdőn néztek rám. Én egy darabig még lihegtem, aztán megigazítottam a hajamat, és Raffaelára néztem.
- Raffy… Szeretném, ha kibékülnénk…
Megjátszottam magam, és nagyon élveztem.
- Mi…?
- Nem akarok veled többé ellenségeskedni… ezentúl legyünk normális testvéri viszonyban.
Kérlelően néztem rá. Ő amilyen jószívű és hiszékeny… Egy darabig gyanakodva méregetett, de aztán hálás mosoly áradt szét az arcán.
És akkor már tudtam, hogy minden rendben van, nyert ügy.
- Úgy örülök, hogy megváltoztál végre! - mondta, majd a nyakamba vetette magát. Nem volt jó az ölelés. Egyrészt undorítóan nyálas volt, másrészt meg alig bírtam visszatartani az önelégült mosolyomat.
- Mi lenne, ha… Ha mondjuk holnap este… Kilenckor találkoznánk a bájitaltan tanterem előtt? - kérdeztem… Remélem nem voltam túl rámenős, és nem fog gyanút fogni.
Ő egy pillanatra csendben maradt, és én már kezdtem megijedni, hogy gyanakszik, de aztán ezt mondta:
- Takarodó után tilos a folyosókon mászkálni.
A tipikus jó kislány szöveg… Annyira szánalmas.
- Hm… Szeretnék veled… Megosztani egy titkot. De ezt csak kilenc után tehetem meg… Egy bizalmas testvéri titok.
Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudok hazudni…
Ő megint elmosolyodott.
- Rendben van. Akkor holnap találkozunk. Szia, Raquel - köszönt el még mindig mosolyogva, majd tovább indult Evansszel az oldalán.
Én pedig újfent büszke voltam magamra. A tervem úgy néz ki, hogy be fog jönni, ez a naiv kislány pedig semmit sem sejt…
Nem én fogok holnap lefeküdni a drága jó Lumpsluck professzorral… De nem ám.
Arcomon önelégült mosollyal indultam ki a parkba barátaim után. |