Hétfő reggel volt, fél nyolc. A nagyteremben ültem a Mardekár asztalának szélénél, és egy forró koffeinmentes kávét szürcsölgettem, miközben a mellettem ülő Luciánával beszélgettem.
Megállapítottam, hogy rosszkor mentem le enni, ugyanis gyűlölöm a tömeget... Fél nyolckor meg mindenki lent volt szinte.
Az összes tanár, kivéve Dumbledore-t, Damochlest (aki szinte soha nem jön le) és Lumpit, és majdnem összes diák egy-két üres hellyel tarkítva.
Mire megittam a kávémat Lucius is beesett az ajtón, aki eddig fogalmam sincs, hogy hol volt, és lihegve dobta le magát velünk szemben.
- Jó reggelt - köszöntem neki, és arcomra akaratlanul is mosoly ült ki, ahogy megérkezett.
- Neked... is... - fújta ki magát.
- Mit fújtatsz ennyire? - kérdezte tőle Lucy (ahogy én becézem, bár ő utálja), majd félredobta fekete haját.
- Elaludtam - válaszolt Luc és sietve nekilátott a reggelijének.
Nyolc előtt öt perccel már mindegyikünk befejezte az étkezést. Összeszedtük a cuccainkat, majd elindultunk az ajtó felé, hogy el ne késsünk bűbájtanról (bár már így is el fogunk).
Mikor már majdnem elértük az ajtót meghallottam, hogy valaki kiabál nekem a hátam mögül:
- Miss Black! Miss Black!
Megálltunk és megfordultam, majd megláttam a felém sietős léptekkel közeledő Minerva McGalagonyt. Mivel nem kedvelem a tanárnőt ezért unott képpel vártam meg, hogy utolérjen. Kíváncsi voltam azért, hogy mit akarhat.
Amikor odaért hozzám megigazította sötétzöld talárját és feszes kontyát, majd így szólt:
- Dumbledore professzor várja önt a szobájában negyed óra múlva!
Én meglepetten bólintottam, majd visszafordultam a barátaimhoz.
Kimentünk az ajtón, hogy ne tartsuk fel a tömeget, és odakint behúzódtunk az egyik hatalmas ajtószárny mögé, ott kezdtünk beszélgetni.
- Vajon mit akar tőled a vén bolond? - kérdezte Luciana, bár nem úgy tűnt mint akit nagyon érdekel.
- Fogalmam sincs - mondtam én is unottan.
- Így nem tudsz jönni első órára... Mi viszont akkor megyünk. Majd mesélj - mondta Lucius, majd intett Lucynak is, hogy induljanak órára.
Bólintottam, majd elindultam az igazgató szobája felé.
Az odaúton nem siettem, lassú léptekkel haladtam, miközben meg-meg igazítottam vállamról lecsúszó táskámat.
Mit akarhat? - tűnődtem.
Nem szerettem különösebben órákra járni, de most kissé bosszússá tett, hogy nem mehettem a barátaimmal bűbájtanra.
Elvégre... Ott mindig Lucius a párom... Olyankor vele lehetek...
Szívem hatalmasat dobbant, ahogy rá gondoltam, majd pont ekkor megpillantottam a Dumbi szobáját védő kőszörnyet.
Ekkor eszembe jutott, hogy nem kérdeztem meg a jelszót. Most hogy fogok feljutni? De nem kellett sokáig ezen a bajon agyalnom, ugyanis az magától megmozdult, és feltárult a nyomában a mozgó kőlépcső. Gyorsan ráléptem az egyik fokára, és hagytam, hogy a lépcső az ajtóig felvigyen.
Bekopogtam a tölgyfa ajtón, majd rá kb. egy másodpercre meghallottam Dumbi kellemesen meleg hangját:
- Szabad.
Durván nyitottam be az ajtón, majd egy laza mozdulattal becsaptam magam mögött. Ahogy tekintetem először körbejárt a helyiségen, majd megakadt egy bizonyos személyen, megfagyott bennem a vér.
Nem csak ketten voltunk a szobában... Lumpsluck ugyanis az egyik fotelben terpeszkedett Dumbledore mellett... Mindketten várakozásteljes képpel néztek rám. Lumpi gúnyosan, Dumbi meg bíztatóan mosolygott.
Be kellett vallanom kicsit megremegtem a lábaim, ahogy elindultam a velük szemben lévő két szék felé.
Ahogy láttam a bájitaltan tanár arcán a gúnyos mosolyt, tudtam, hogy semmi jóra nem számíthatok. Ütőként vert fejemben az ötlet, hogy mi van, ha lebuktam Raffykával kapcsolatban... Akkor biztosan kicsapnak.
Megembereltem magamat, és pár határozott lépéssel trappoltam az igazgató asztalához, majd lazán ledobtam magamat egy székbe.
- Na, mit akar? - kérdeztem lekezelően.
- Önnek is jó reggelt, Miss Black - mondta Dumbicsek, majd megküldött felém egy újabb mosolyt. Én nem viszonoztam.
- Nos, akkor rögtön az elején belevágnék ennek a... kínos témának a részletezésébe, amiért mi most itt vagyunk - mondta.
Én pedig már szinte biztosra vettem, hogy lebuktam. De arról fogalmam se volt, hogy hogyan lehetne ez lehetséges, elvégre teljesen egyformák vagyunk... Egyszerűen nem értettem...
- Kedves kollégám, Horatius ma hajnalban megkeresett engem. Feldúlt volt, és rendezetlen külsejű. Beinvitáltam, és elmondott nekem egy bizonyos dolgot... Innentől gondolom, hogy ön is tudja, miről beszélek...
- Nem professzor, nem tudom. Fogalmam sincs - mondtam határozott hangon a hazugságot, pedig már igazából nagyon is sejtettem, hogy ez a vén majom Lumpi most nagyon keresztbe tett nekem minden bizonnyal...
- Horace azt állítja, hogy ön egy főbenjáró és egyben tiltott átokkal, az Imperiusszal kényszerítette őt arra, hogy feküdjön le az ön húgával, Raffaela Blackkel.
Leesett az állam. MI VAN?!... Mi az, hogy Imperiusszal kényszerítettem?! És honnan jött rá, hogy Raffyval feküdt le én helyettem?!... Vagy nem is jött rá, csak ezt is hazudja? Ezt nem hiszem el és nem értem...
Szívem olyan hevesen vert, mint eddig még csak nagyon ritka esetekben... Nem csaphatnak ki, akkor elveszítem Luciust, és soha nem lehetek a felesége... Az aranyvérű szabályok nem engednék, hogy ő egy kicsapott lányt vegyen el...
Bár messze van és ezek csak szép álmok. Az én részemről ráadásul csak, Luciuséról nem... Na mindegy, ne térjünk el.
Ha Lumpi miatt most kicsapnak engem, én komolyan megölöm.
Ez nem lehet igaz.
- Mi?! - fakadtam ki most már hangosan.
- Igen, Miss Black - bólintott Dumbi, de egy cseppet sem tűnt dühösnek vagy idegesnek rám, teljesen nyugodtan ült.
- De... de ez... ez nem igaz! - védtem magam, mivel ez tényleg nem volt igaz. Én nem tudtam, hogy miért csinálja ezt a bájitaltan tanárom, vagy hogy a fenébe jött rá, hogy nem velem volt, de ez elképesztő... És most baromi nagy slamasztikában vagyok.
De mi az, hogy Imperiusszal?!... Hiszen... Ezért még Azkabanba is kerülhetnék akár! Nem igaz, hogy ilyet hazudik rólam! Legalább az igazat mondaná el akkor...
Lelkem belülről zakatolt és őrjöngött.
- Azt állítja, hogy Lumpsluck professzor hazudik? - vonta fel a szemöldökét az igazgató. Lumpi meg még mindig vigyorgott, nagyon biztos volt magában, és látta a belső szenvedésem, ami az arcomra is kiült.
- Én... nem... De ez nem igaz!
- De az, Raquel - szólalt meg most először a bajuszos férfi a teremben, és megjátszott szomorúságot vett fel. - Sajnos igaz. És gondolhatod, hogy nekem milyen érzés tudni, hogy meg... hogy megerőszakoltam egy... egy diákomat... - itt zokogásban tört ki. - Én... én elsüllyedek... Nem szerettelek volna beárulni, de... de...
A férfi már hangosan zokogott, persze csak megjátszottan.
- Nyugodj meg, Horace, nincs semmi baj... - fordult oda felé Dumbledore, és nyugtatóan Lumpi vállára tette a kezét. Majd előhúzott egy zsebkendőt az egyik zsebéből, és átnyújtotta neki.
A tanárom meg gyorsan elkapta, és hangos trombitálásba kezdett.
A "jelenetet" dühösen néztem végig.
Mit képzel ez magáról?! Tönkre akar engem tenni, csak mert nem lettem újból az övé?!... Igen, most, hogy belegondolok... Ez bizonyára egy jól kitalált bosszú, amit sajnos Dumbi be is vesz...
Ajaj, Raquel, szorul a hurok.
Az igazgató felállt az asztalától, majd az egyik ablakhoz sétált, és hátat fordított nekünk. Amint ezt megtette, Horatius kiemelte fejét a zsebkendőből, és egy villanásnyi ideig rám vigyorgott, ezzel "hadat üzenve".
Bennem meg felizzott a düh újra, hogy egy olyan jó tréfát mint amit Raffykával csináltam most elront egy kanos hájpacni...
- Azt hiszem, Miss Black, hogy ezért sajnos meg kell önt büntetnem - szólalt meg az ősz hajú varázsló még mindig az ablakon bámulva.
Nyeltem egyet.
- Mit akar tenni? - hangom rekedtesen szólt.
- Nos, ha bebizonyosodna, hogy ön tényleg ezt művelte a tanárával, akkor eltanácsolnám, és örülhet, hogy nem szólok a Minisztériumnak.
- De profe... - kezdtem volna védekezésbe, de ő leintett és elhallgattam.
- De mivel nincs semmiféle bizonyítékom arra, hogy Horatius mond igazat, és nem ön, ezért nem teszem.
Látványosan fellélegeztem. Hát mégsem csapnak ki Roxfortból. Akkor rosszabb nem lehet. Még el is mosolyodtam halványan.
- Viszont, az tény, hogy nem tekinthetek el teljes mértékben ettől az incidenstől. Ezért egy kellőképpen testhezálló büntetést választottam az ön számára.
- Mi lenne az? - kérdeztem már megkönnyebbültebben, elvégre nem csapnak ki, más meg nem érdekel engem.
Most megfordult az igazgató, és tekintetét félhold alakú szemüvegén át az enyémbe fúrta.
- Ön egy hónapig a Griffendél tanulója lesz. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Cím: Harry Potter és a Félvér Herceg
Cím: Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1.
Cím: Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2.