Idegesen baktattam lefelé az igazgató szobájából.
Most mi a fenéhez kezdjek?! Nem járhatok a Griffendélbe, az ki van csukva... De hisz nincs más lehetőségem!
Áh, megőrülök...

Mit fog szólni Lucius?! Mit fognak szólni a szüleim, ha ezt megtudják?! És Lumpsluck... Lumpsluck meg rohadjon meg ott ahol van...

Észre sem vettem, de ahogy gondolkoztam haragom miatt egyre gyorsabbra vettem a tempót. Az első emeleten jártam, amikor hirtelen egy taszítást éreztem... nekimentem valakinek. Hátraestem és az illető is...

Nem foglalkoztam vele, hogy ki az, csak szitkozódva és sietve tápászkodtam fel.
- Nem tudsz vigy... - kezdtem dühösen, de hirtelen megláttam, hogy kinek is ütköztem, és hangom mézes-mázosra változott. - Öhm... Szia Sirius.

Már készen is állt a következő gonoszság a fejemben. Hasznot húzok a kényszeredett helyzetemből, hogy griffes lettem. Keresztbe teszek Raffynak.

Így hát az arcomra csábos mosolyt erőltettem, és mivel én előbb álltam fel Blacknél a kezemet nyújtottam neki. Ő készségesen, ám meglepődötten elfogadta a segítséget.
- Szia Raquel... Mióta tudod a keresztnevemet?
Én erre nem válaszoltam, csak aranyosan mosolyogtam rá.

- Na és hova ilyen sietősen? - kérdezte.
- Hát... most jöttem Dumbitól, és büntetést kaptam egy félreértés miatt... Egy hónapig griffendéles leszek.
Ennél a pontnál szomorúságot varázsoltam arcomra és a földet néztem.

Black elkezdett rajtam nevetni. Na, most úgy megátkoznám, hogy lábra se tudna állni... De a tervem érdekében ezt nem tehetem.
Inkább megigazítottam az ütközés következtében szétzilálódott ruhámat.

- Na, ne nevess már! Tudod mekkora szenvedés lesz ez nekem? - kérdeztem lebiggyesztett ajkakkal.
- Neked lesz szenvedés? Nekem kell elviselnem téged - gúnyolódott, mire én csak egy jókedvű fintort vágtam.

Ennyi most elég volt, ideje indulnom.
- Nekem most mennem kell. Majd találkozunk - búcsúztam el tőle, majd egy kacsintással kikerültem őt és tovább indultam a folyosón.

Hogy én milyen gonosz vagyok...