A lányok szobái itt is hosszú folyosóról nyíltak, mint nálunk. Mindegyik ajtón volt egy sorszám, és az is szerepelt rajtuk, hogy hány személyes és kik laknak ott. Lassan haladtam megfelelő személyeket keresve, de csak nem akadtam jóra...

45. Négy személy, M. Weasley/A.Longbottom/C.Patil/Szabad hely...
Itt még lett volna szabad hely, na de egy Weasley és egy Longbottom?!... Ki van zárva!
Tovább mentem.

58. Öt személy...
94. Három személy...
115. Négy személy...

És még mindig semmi. Hogy én hogy unom ezt... Folytattam a keresést, és ekkor megakadt a szemem az egyik ajtó feliratán.

123. Három személy, L.Evans/R.Black/Szabad hely.

Tökéletes... Arcomon gúnyos mosoly terült szét, majd finoman lenyomtam a kilincset.

Mindkét szobatársam odabent volt, a középső ágyon ültek és beszélgettek. Amikor beléptem nagy megdöbbentség ült az arcukra. Drága nővérem, Raffyka felállt az ágyról.

- Te meg mit keresel itt, Raquel?! És hogyan jutottál be egyáltalán a klubhelyiségbe?
Nem válaszoltam rögtön a kérdésre, helyette lepakoltam a fal melletti üres ágyra.

- Ti még nem hallottatok róla? - kérdeztem mosolyogva.
- Miről kellett volna hallanunk? - vonta fel a szemöldökét Evans.
- Egy sajnálatos félreértés miatt egy hónapig griffendélesnek kell lennem.
- HOGY MI?! - kérdezte Raffyka és Evans szinte teljesen egyszerre.
Láttam arcukon a kétségbeesést.

Végül egy kis idő elteltével és higgadtságot erőltetve a hangjára vöröske szólalt meg:
- Jól van... Griffendéles vagy... De gondolom az nem szerepelt a büntetésedben, hogy egy szobában is kell lenned velünk.
- De igen - hazudtam, hogy még csak esélyük se legyen kizavarni a szobából.

Szegénykék köpni-nyelni nem tudtak. Hát igen, megszívták... És még nem is tudják, hogy mennyire.
Kényelmesen elterültem az ágyon. Hagytam, hogy feldolgozzák a hallottakat, majd kb. tíz perc elteltével felültem, és tovább ütöttem a vasat.

- Nem is annyira rossz, hogy griffes lettem... Így legalább újra lefekhetek majd Blackkel.
Persze megint nem volt igaz amit mondtam, de egyszerűen nem hagyhattam ki. Végig a nővérkém arcát fürkésztem, és láttam, hogy hideg zuhanyként érte amit mondtam. Elsápadt, és leült az ágyra.

- Hogy... mi? Újra...?
- Igen. Egyszer már eltöltöttem vele egy kellemes éjszakát - mosolyogtam gúnyosan.

Evans odahúzódott Raffyhoz, és átölelte őt.