- Harry! Biztos vagy ebben? – tette fel a kérdést szinte már ezredére Hermione.
- Igen, Mio! Megmondtam, a lányomért mindent megtennék! Akár az életemet is feláldoznám! Ahhoz, hogy velem legyen, az kell, hogy nős legyek. Ginny nem akar hozzám jönni. Hát ő maradjon csak annál a férfinál, aki teherbe ejtette, de a lányom nem érdemli ezt – tört ki Harryből.
- És Juliette-nek mikor akarod elmondani, hogy nem szereted?
- Soha. Előbb-utóbb csak megszeretem.
- Mint barátot! – mondta szemrehányóan a nő. – Ezt ő sem érdemli! Tudod, hogy sohasem fogod annyira szeretni, mint Ginnyt.
- És mit csináljak? – kérdezte dühösen a férfi. – Nem én nem akartam elvenni Ginnyt, hanem ő nem akar hozzám jönni! Elhiheted, hogy én lennék a legboldogabb, ha Ginny hozzám jönne, de ez már futott ügy. És most hagyd abba, mert mindjárt itt van Juliette!
- Rendben! De azt ne várd, hogy beletörődjem! Juliette nagyon kedves, és csinos lány, de nem Ginny!
- Hermione! Hányszor akarod még elmondani?
- Amíg meg nem érted, hogy neked Ginnyt kell elvenned!
- És ezt Ginny is tudja, mert ő nem nagyon akar hozzám jönni!
- Megkérted már?
- Nem. Először is az kéne ahhoz, hogy hagyjon szóhoz jutni, meg hogy szeressen!
- Harry, ezt már rég el akartam mondani! Tudod, olvastam azt a könyvet, amit az apád írt a Fidelius-bűbájról…
- Szép jó napot, mindenkinek! – kiáltotta vidáman egy csinos, szőke nő a konyhába beérve. – Szia, szerelmem! – mondta Harrynek, majd egy csókot lehelt a homlokára. – Szia, Hermi!
- Szia, Juliette! – üdvözölte a lányt Harry.
- Szia – mondta mogorván a másik nő.
- Miről folyik a beszéd?
- Ginnyről – vetette oda neki a másik nő, akinek így, hogy Harry felesége lesz, már egyáltalán nem volt szimpatikus.
- Kiről? – értetlenkedett. Nem tudta még teljesen a Weasley-családfát, tekintve, hogy Harry mindössze két hónapja kérte meg a kezét, minden előzetes járás nélkül. Mondván, hogy titkon nagyon tetszett neki, és nem tud nélküle élni. Még nem ismert mindenkit.
- Ron húgáról – magyarázta Harry kicsit zavartan.
- Jah, aki Franciaországban él, ugye?
- Igen, róla – bólogatott Hermione.
- Én is gondolkodtam rajta, mármint hogy meghívom az esküvőnkre. Lehetne a másik koszorúslányunk, mivel rajtad kívül, Hermione egyetlen közeli lányismerősünk sincs, és jobb, ha két koszorúslányunk van. Mrs. Weasley mesélt róla, hogy mikor még itt élt, akkor nagyon közel állt hozzád, Harry, mint barát. Gondoltam szép gesztusnak venné tőlünk!
- Azt képzelem! – dörmögte magában a férfi, csak annyira hangosan, hogy Hermione hallhassa.
- Mit mondasz?
- Semmit, csak, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet. Mi éppen nem vagyunk Ginnyvel túl jóban – akadékoskodott Harry.
- Itt az ideje, hogy kibéküljetek! És mi erre a legjobb alkalom? Hát a barát legboldogabb napja! Megyek is és írok neki! – mondta, majd a nappali felé indult.
- Hagyd csak, Juliette! – állt fel Hermione. – Majd én írok neki, úgyis beszélni akartam vele! – sietett elé a lány.
- Hermione! – szólt sötéten Harry. – Hagyd őt békén!
- Ezt bízd csak rám, elvégre a legjobb barátnők voltunk!
- Tényleg? – lelkendezett a francia lány.
- Igen, nagyon, nagyon hosszú ideig, csak aztán történt valami…
- Micsoda?
- Azt majd Harry elmondja, ha akarja. Na én megyek! Sziasztok! – búcsúzkodott, majd eltűnt.
- Harry, mi az? Meséld el! – kérte a lány a férfit, majd leült mellé.
- Mi, mi? – nézett fel a bambulásából Harry.
- Min vesztetek össze Ginnyvel?
- Nem fontos.
- De igen is az! Négy nap múlva a feleséged leszek, és te nem akarod elmesélni, min vesztetek össze azzal a lánnyal, akivel több, mint hét évig nagyon jó barátságban voltatok!
- Voltunk, és ez a lényeg!
- Harry!
- Hát jó! – egyezett bele. – Mivel még nem töltötte be a tizenhetet, mikor kezdődött a háború, el akartuk küldeni Franciaországba, hogy ott biztonságban legyen, de ő túl makacs volt hozzá. Aztán egyszer csak, hogy elmenjen, nagyon gonosz dolgokat vágtam a fejéhez. És emiatt vesztünk össze! – merengett Harry a szomorú múlton.
- De elérted, amit akartál! – erősködött a lány.
- Igen, de milyen áron! Azóta nem járt itt!
- Értem! Hát majd az esküvőn biztosan találkoztok! – mosolygott a nő, majd hosszan megcsókolta Harryt.