Harry nem ellenkezett, kiment a szobából, de mindvégig szomorúan nézett Ginnyre, aki lihegve, vörös fejjel könyökölt az ágyon.
A férfi becsukta maga mögött az ajtót, és szemével a feleségét kezdte keresni. Közben a jelenlévők folytonos kérdéssekkel zaklatták:
- Harry! Mi történt?
- Miért üvöltözik Ginny?
- És miért csókolta meg az orvosát?
De Harry nem törődött egyikkel sem, csak elszántan elkezdett Juliette felé menni.
- Mi az, hogy terhes vagy? – szegezte neki a kérdést.
- Harry! Nyugodj meg! Ez lett volna a nászajándékom – válaszolta higgadtan, egy negédes mosoly kíséretében. – Nem így akartam, hogy megtudd, hogy apa leszel. Sajnos már nem először – húzta el a száját, majd jelentőségteljesen a nem messze álló megszeppent Sophie-ra nézett.
- Tőlem vagy terhes? – hüledezett. –De hát mi csak egyszer… és akkor is… legalábbis én… - makogott.
- Úgy látszik, hiba csúszott a számításaidba, Harry. És mi az, hogy tőled vagyok-e terhes?! Ezt kikérem magamnak!
- Juliette! – szólalt meg Hermione, ezzel megtörve azt a kínos csendet, ami az összes jelenlévő között lépett fel. Mindenki egy lélegzetvétel nélkül hallgatta a párost. – Komolyan terhes vagy? Ez nagyszerű! – húzta mosolyra a száját, majd odament hozzá, és átölelte.
- Hermione! – rökönyödött meg Harry, és köpni, nyelni nem tudott ettől a megmozdulástól. Aztán mikor a barátnője úgy forgatta feleségét, hogy Harrynek hátat fordítson, a lány ránézett, és egy olyan majd-otthon-mindent-el-mondok kifejezéssel felelt.
- És mi lesz Ginnyvel? – kérdezte meg szúrósan Mr Weasley.
Harry ettől az egy kérdéstől félt.
- Mi lenne? Egyelőre még csak a szobájába sem enged be – vonta meg a vállát.
- De hát… - kezdte Molly.
- Harry! Gyere, vegyünk ki egy szobát valahol! – állt mellé Ron.
- Jó! – bólintott.
- Akkor mindjárt kettőt! – kotyogott közbe Juliette, aki még mindig a jókívánságokat fogadta.
- Juliette! Neked jobb lenne, ha hazamennél! – kötözködött a férje.
- Én sehova nem megyek nélküled, Harry! Már megmondtam! – akaratoskodott.
- Jó rendben! – egyezett bele. Nem volt kedve újabb vitákra. Főleg nem ekkora közönség előtt. – Akkor menjünk! – indult volna.
- Mr Potter! – szólt utána egy ismerős hang, amire hátrafordult, és Kevin eszeveszett gyorsasággal robogott feléjük. – Várjon!
- Nézze, Mr Akárhogyishívják! – kezdte nem a legkedvesebb modorában. – Sietünk!
- Csak egy pillanat! Kérem! – szinte könyörögött, és közben be is érte a négyest, ami Hermionéval egészült ki.
- Jól van! Mondja, de gyorsan! – felelte kimérten.
- Sajnálom, ami az előbb történt! – és a szemében tényleg őszinte megbánás volt.
- Azt nagyon láttam! – válaszolt élesen, és a szemei szórták a szikrákat a férfi felé.
- Higgye el, hogy ilyen még sosem történt! Be kell valljam, valóban tetszik Ginny, és tényleg elhívtam már párszor randira, de eddig mindig kikosarazott. Eszem ágában nem volt ma megcsókolnom, ott mindenki előtt. Higgyen nekem!
- Mi hiszünk! – szólt közbe Hermione.
- Micsoda? – képedt el Ron. – Te hiszel neki? – mutatott Kevinre.
- Igen, de majd otthon elmagyarázom! Mehetnénk már? – sürgette a két meglepett férfit, Ront és Harryt.
- Épp ezt akartam én is javasolni! – jött vissza a lépcsőktől Juliette. – Kevin? – torpant meg miután tekintete találkozott a férfiéval.
- Juliette! Te meg mit csinálsz itt? – csodálkozott.
- Állj! – szólalt meg ismét Hermione. – Ti ismeritek egymást?
- Hát persze! Nagyon is jól! – mosolygott bizalmasan az ifjú feleségre. – Együtt jártunk a Beauxbatons-ba, sőt még…
- Még jóba is voltunk! – vágott bele Juliette, mintha valamit el akarna titkolni, de ezzel felhívta magára Hermione figyelmét. – Mehetnénk már? Eléggé fáradt vagyok!
- Persze! - És újra elindultak.
Lementek a lépcsőn, át az előcsarnokon, aztán megvárták, amíg Hermione a recepciósnál egy helyi varázslóhotelről érdeklődött, amit meg is tudott.
Miután közölte a többiekkel az úti céljukat, mind a négyen beléptek egy-egy kandallóba, és kimondták, utána pedig szinte ugyanabban a pillanatban meg is jelentek abban a hotelban, amit mondott. A lány odament a recepcióshoz és kivett két kétágyas szobát, majd pedig felmentek és elfoglalták.
Harrynek egyáltalán nem volt ínyére, hogy a feleségével legyen, de nem volt mit tenni.
Mindketten lezuhanyoztak és elmentek aludni. Harry csak hempergett az ágyban, de sehogy sem jött álom a szemére. Mikor már hallotta Juliette egyenletes szuszogását úgy döntött, ő nem bírja már ezt tovább.
Felkelt, felvette a hotel által kínált köntösét, majd kiment a szobából. Átment Ronékhoz. A kopogás után bement, és a Weasley-pár a szobában lévő fotelekben ültek, és láthatóan rá vártak.
- Na végre! – bukott ki Ronból. – Már komolyan azt hittem, hogy elaludtál!
- Hogy mi? – értetlenkedett.
- Mondtam, hogyha Juliette elalszik, gyere át!
- Nem mondtad! – ellenkezett barátjával.
- De igen!
- Mondom, hogy nem!
- Fiúk! – szólt békítőleg az egyetlen nő. – Mindegy! A lényeg, hogy Harry itt van, és meg tudunk egyes dolgokat beszélni!
- Például, hogy Ginny miért smárolta le a gyógyítóját? – kérdezte szúrósan a fekete hajú férfi.
- Igen. Többek közte ezt is – bólogatott.
- Akkor? – nézett kérdőn.
- Ne legyél már ilyen fafejű! – szidta meg. – Szerinted? Azért őt is meglehet érteni. Annak az embernek, akivel tíz perce békült ki, megjelenik a felesége, ráadásul bejelenti, hogy terhes. Szerintem ez elég indok!
- Ezt mondták az ikrek is! – gondolkodott el.
- Viszont most nekem valamit meg kell beszélnem Juliette-tel! – pattant fel hirtelen.
- De most alszik! – ellenkezett Harry. – Addig jó, amíg alszik! Nem ér rá holnap?
- Nem. Nagyon fontos! – mondta, majd ki is ment a szobából, és bekopogott Harryéknél.
Egy ideig csak állt az ajtó előtt, mert senki nem nyitotta ki. Aztán újra kopogott, ezúttal választ is kapva.
- Jövök már! – halotta a nő hangját. Kattant a zár, majd nyílt az ajtó. – Te mit csinálsz itt?
- Beszédem van veled! – felelte, majd választ sem várva bement.
- Harry nálatok van? – tudakolta két ásítás között.
- Igen, és ez így jobb is, mert könnyebben tudunk beszélni – mondta fagyosan.
- Miről akarsz beszélni? – kérdezte mit sem sejtve.
- A gyerekedről. Nem Harry az apja, ugye? – a kérdés inkább egyszerű kijelentésnek hangzott.
- Ezt hogy feltételezheted rólam? – háborodott fel.
- Kevin az apja? – nézett fel a nőre.
- Micsoda? – teljesen megrökönyödött. – Miért lenne ő az apja?
- Tehát igen – nyugtázta.
- Micsoda?! Nem, nem Kevin az apja! Hogy gondolhatod?! – ellenkezett.
- Először is, ha jól emlékszem, te még az esküvő előtt eljöttél egy hétre Franciaországba, hogy meglátogatod a régi barátodat, meg anyukád sírját. Kevin volt az a régi barát, ugye?
- Tényleg meglátogattam Kevint, de ez még nem ok rá, hogy ő legyen a gyerekem apja! Mi nagyon jó barátok voltunk a suliban, de ennyi! – mentegetőzött.
- És ma? – vonta kérdőre.
- Ma? Mi volt ma? – nézett döbbenten.
- Mikor találkoztunk Kevinnel, akkor elég rendesen zavarban voltál. Nem akartad, hogy elmondjon valamit, igaz? Mégpedig azt, hogy nem épp csak baráti viszony van köztetek. Jól gondolom, ugye? Nem is tud arról, hogy férjhez mentél, igaz?
- Sületlenségeket beszélsz, Hermione! – védekezett. – Én és Kevin csak egy iskolába jártunk, és jó barátok voltunk. Ennyi, semmi több!
- Juliette! Hát nem érted, hogy ezzel a hazugsággal egy egész család életét teszed tönkre?! Harry egy olyan gyereket fog nevelni, aki nem az övé. A gyereked nem is meri majd a valódi apját. Ginny nem lehet boldog. És Harry három igazi gyereke sem fog sosem az édesapjukkal élni. Ezt akarod?
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz! És mivel már nagyon fáradt vagyok, ideje lenne elmenned! – indult az ajtó felé.
- Nem megyek innen sehová, amíg be nem ismered! – fenyegetőzött. – Juliette! Kilenc hónap múlva úgyis kiderülne, hogy ez a gyerek nem Harryé, és akkor még nagyobb botrány lesz belőle! Ez senkinek sem hiányzik! – Hermione próbálta meggyőzni a nőt, de túl makacs volt.
- Mondtam már; nem tudom, miről beszélsz!
- Dehogyisnem!
- Menj innen, Hermione! Tűnés! –az utolsó szót szinte már üvöltötte.
Hermione nem veszekedett tovább. Felállt a fotelből, és az ajtóhoz ment. De még mielőtt becsukta volna maga után, hozzátette:
- Gondold meg, Juliette! Nyolc ember életét teszed tönkre! – mondta szinte könyörgően, és utána végleg kiment.
De ahelyett, hogy visszament volna a szobájába, a recepció felé kezdett menni.