- Matt! Akkor úgy, ahogy tavaly! – szóltam évfolyamtársam után.
- Persze, Lily! Ott leszek! – mosolygott vissza rám.
- Miről beszélsz, Evans? – jött be a portrélyukon életem megkeserítője, más néven James Potter. – Én is mehetek?
- Kopj le, Potter! – dörrentem rá. Nem hiszem el, hogy ez az első nap, és ő már ezt csinálja. Azt hittem a nyáron megkomolyodik! Szép álmokat, Lily!
- De most komolyan! Hova mentek? – kérdezte egy szokásos vigyorral a képén.
- Semmi közöd hozzá! – sziszegtem.
- Uuuu… - hallottam mögüle az elmaradhatatlan társát, Sirius Blacket.
Szerintem ezek össze vannak nőve, mert még sosem láttam külön őket. Na meg Peter Pettigrew. Úgy fut utánuk, mint egy kiskutya, pedig szerintem semmi különlegesség nincs bennük. Sőt… Aztán ott van még Remus Lupin. Az egyetlen jó fej a nagy Tekergők közül. Nem is értem, hogy miért lóg velük. Mikor a múltkor megkérdeztem róla, ő csak sután mosolygott, és azt mondta: „Mert te nem ismered őket igazán!” Na nem mintha Blacknek meg Potter lenne valami belső rejtegetett tulajdonsága! Az azért csak feltűnt volna az elmúlt hat év alatt!
- Szóval, mi ez a titkos randi? – faggatózott tovább.
- Na idefigyelj, Potter! – kezdett bennem felmenni a pumpa. – Nem megyek semmiféle randira! És ha mennék, akkor se lenne hozzá semmilyen közöd!
- Akkor eljössz velem? – vigyorgott. Szerintem sportot űzött abból, hogy felhúzzon.
- Nem! – üvöltöttem rá, majd felmentem a szobánkba, és becsaptam magam után az ajtót.
- Lily! Mikor fogod már beismerni, hogy tetszik? – Tessék! Megszólalt az élő lelkiismeretem, Abigail Wilson. Mióta idejárok ő a legjobb barátnőm. Ő pedig úgy érzi, kötelessége helyettem is gondolkodnia. Azt hiszi, tetszik Potter!
- Aby! Hagyd már abba! Még hogy Potter?! Akkor már inkább Piton!
- Te tudod! Összehozzak egy randit? – mosolygott.
- Kösz, ne! Most inkább elmegyek zuhanyozni! – mondtam, és elkezdetem a ládámból előkotorászni a fürdős cuccaimat.
De még mielőtt elmehettem volna, berontottak hozzánk a Griffendél-ház többi hetedikes lánytanulója.
- Lily! Nem is tudtam, hogy ti jártok Matt-tel! – kezdte Sissy.
- Mert nem is – válaszoltam egyszerűen egy mélyet sóhajtva.
- Akkor mikor találkoztok, és miért? – kíváncsiskodott Bonnie.
- Nem érdekes!
- Lily, azt ne mondd, hogy idén is! – nézett föl a ládájából Aby.
- Most ez miért olyan nagy baj? Szépen megkért rá! – tártam szét a kezem.
- Potterrel nem mész randizni, de Penn-nel bezzeg egy fél évre előre megbeszélsz minden héten egy találkozót! – csóválta a fejét, de én láttam a szája sarkában azt a pici mosolyt. Nem csak ő ismert úgy engem, mint a tenyerét, hanem én is őt.
- Ne kezdd, Aby! – szóltam rá, de egyáltalán nem volt érezhető a komolyság a hangomban.
- Na jó, inkább menj fürdeni, mert aztán én megyek! – utasított.
- Na álljon meg a menet! Mi van? – képedt el Becca.
- Hogyhogy egy félévre előre? – csodálkozott Jessica.
- Jaj – sóhajtottam, majd kerestem a szobánkban egy kis helyet, ahova leülhettem, aztán magyarázni kezdtem. - Ne gondoljatok semmi rosszra! Matt tavaly megkérdezte tőlem, hogy nem korrepetálnám-e bájitaltanból, mert a RAVASZ-on az is kell neki, de nem mindig tudja követni Lumpsluckot. Így beleegyeztem. Ezért van nekem minden péntek este nyolctól fél tízig programom.
- És ezt eddig miért nem mondtad? – kérdezte Carla, akinek szerintem tetszik Matt. – És miért pont téged kért meg? – Mondom én, hogy tetszik neki!
- Jaj, te hülye! Mert ő a legjobb bájitaltanból, azért! – forgatta a szemeit Sissy. – Naná, hogy nem azt fogja korrepetálásra kérni, aki szintén bukott belőle!
- Én fel se vettem! – kontrázott Carla.
- Na jó! Ezt most hagyjátok abba! – vetettem véget az értelmetlen vitának. – Figyelj, Carla! Csak azért korrepetálom Matt-tet, mert megkért, és ha valaki más kérne meg, én akkor is megtenném. És hidd el, nekem nem tetszik Matt!
- Mert valaki más tetszik! – morogta az orra alá a lelkiismeretem.
- Micsoda? – kapták fel a fejüket a lányok, de leghamarabb Bonnie szólalt meg. – Lemaradtunk valamiről?
- Igen – mondtam, és közben villámokat szórtam a szememmel Abigail felé, legalábbis az volt a célom, de őt ez egy cseppet sem zavarta. Csak olvasta tovább a mugli újságját, amit még a King’s Crosson vett. – Csak annyiról, hogy a nyár folyamán Aby teljesen hülye lett. Amúgy veletek mi történt a nyáron? – váltottam gyorsan témát.
- Velem semmi különös – felelte Olivia. – Megint Olaszországban voltam Giorgio bácsinál egész nyáron.
- És semmi pasi? – csipkelődött Sissy.
- Semmi komoly - vonta meg a vállát. – És te meg Robert még mindig?
- Még mindig – húzta ki magát büszkén. – Már komoly kilenc hónapja együtt vagyunk.
- Ehhez gratulálunk! – veregette vállon az ő legjobb barátnője Becca. – Az én Markomat meg felvették a Gringottsba! – újságolta.
- És most akkor még ti is együtt vagytok? – kérdezte Bonnie.
- Hát persze! Attól, mert hogy már nem jár ide, még szerethetem!
- Akkor csak Jason volt ilyen – hajtotta le a fejét szomorúan.
- Jaj, drágám! Ne is szomorkodj! – öleltem meg. – Az egy hülye pasas volt. Ráadásul Hugrabugos! Mit vársz tőle?
- Hé! – szólt rám hangosan Sissy. – Nem minden hugrabugos egyforma! Robert kivételt képez!
- Persze mindig vannak kivételek! – hagytam rá.
- És Lily? Neked milyen nyarad volt? – szólt hozzám Jessica.
- Mint mindig.
- Na azt azért nem mondanám! – vágott közbe Aby.
- Mi történt? – kíváncsiskodtak a többiek.
- Abigaillal együtt mentünk nyaralni. Pontosabban ő jött velünk Spanyolországba, Ibizára. És nem hiszitek el, hogy kik voltak még ott!
- Lehet egy tippetek! – mondta most már egy hatalmas vigyorral a képén.
- Csak nem? – ájuldozott Olivia. – Azt ne mondjátok, hogy Potterék!
- De bizony – bólogatott hevesen.
- Még szerencse, hogy csak egy hétig maradtunk – meséltem. – Először azt hittem, hogy rosszul látok, de aztán a strandon csak úgy simán odajöttek hozzánk. Black meg Potter!
- Juj! Ez annyira romantikus! – álmodozott Olivia.
- Nem, nem volt az! – zsörtölődtem.
- Lily! Te elpirultál! – mutatott rám Jessica.
- Na jó! Le lehet rólam szállni! – vágtam ki magam. – Megyek fürdeni, és mire visszajövök, addigra csak az legyen itt, aki ebben a szobában alszik! – fenyegetőztem.
-Értettük, prefektus kisasszony! – vágta magát haptákba Carla, mire mind elnevettük magunkat.
Aztán nagy nehezen összeszedtem a holmimat, és beköltöztem a fürdőbe. Ott mindent kipakoltam a nekem fenntartott szekrénybe, majd levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Hagytam, hadd folyjon rám a meleg víz, és közben álmodoztam. Aztán arra eszméltem, hogy Aby hangosan dübörög az ajtón.
- Álomhercegnő! – üvöltötte. – Elhiszem, hogy jó ott lenni! De most már mi is mennénk!
- Megyek már! – kászálódtam ki alóla, majd magamra csavartam egy törülközőt, és kimentem.
- Azt hittük, már elaludtál! – mondta Bonnie.
- Csak jól esett! Most nem kell ezért letépni a fejem! – válaszoltam egy kicsit morcosabban a kelleténél.
Már Aby bent volt, én pedig megkerestem a kedvenc plüssömet, Larát, az egyszarvút, aki nélkül nem tudtam elaludni.
Jól van, na! Mindenkinek van valami hibája! Potter egy beképzelt, öntelet tuskó! Én meg nem tudok elaludni a plüssöm nélkül, amit még négyévesen kaptam a nagyitól.
Gyorsan felvettem a pizsimet, és bebújtam az ágyamba.
- Jó éjt, csajszikáim!
- Neked is, Lily! – válaszolták egyszerre. Aztán gyorsan el is aludtam.
Másnap reggel Aby ébresztett, mint mindig. Tudva levő dolog, hogy nem birok reggel felkelni, legyen akárhány óra.
- Jó reggelt! Itt lenne az ideje felkelni! – suttogta halkan a fülembe.
- Hány óra? – kérdeztem egy ásítást elfojtva.
- Nem soká hét. Oliviáék már lementek. Azt mondták, a klubhelyiségben megvárnak. De igyekezz!
- Mintha magamat hallanám! – kuncogtam, miközben kikászálódtam az ágyamból, és elcsoszogtam a fürdőszobáig.
Tíz perc múlva már kész is voltam, mivel a hajamat egy gyors kontyba raktam, és a sminkelésre sem fordítok túl sok időt. Mindössze a szememet szoktam kihúzni.
Szóval már fél nyolc körül a nagyteremben ültem a Griffendél asztalánál a barátnőimmel, mikor McGalagony jött oda hozzánk, hogy kiossza az órarendeket.
Hú! Most is jó sűrű lesz, de hát tavaly is kibírtam! És még mindig nem döntöttem el, hogy aurornak vagy gyógyítónak menjek-e.
Aby szerint gyógyítónak jobb lennék, mint aurornak. Hogy is mondta?! „Az auror, az olyan férfias dolog!”
Ja, könnyű neki! Ő tudja, hogy mi akar lenni! Már harmadikos kora óta tudja, hogy ha majd kikerül innen, akkor az Abszol úton akar nyitni egy ruhaboltot, amiben csak a saját maga által tervezett ruhák lesznek kaphatóak. És én mondom, nagyon nagy tehetsége van hozzá.
- Miss Evans! Hallotta, mit mondtam? – szólt hozzám McGalagony.
- Elnézést tanárnő, nem figyeltem! – Hú, de ciki! Valami megbeszélésről karattyolt.
- Azt mondtam, hogy a reggeli után kilenckor minden hetedéves griffendélest várok az átváltoztatástan teremben. Értette?
- Igen.
- Ennek örülök! – válaszolta gúnyosan, majd a fiatalabbak felé ment. Gondolom, hogy nekik is kiossza az órarendet.
- Szerinted mit akart? – bökött meg Aby.
- Nem tudom. De nagyon kíváncsi vagyok – feleltem.
- Jó reggelt, Hercegnőm! – Remek! Potter! Más se hiányzott az életemből, mint ennek a, nem is mondom kinek, a marhaságait hallgatni.
- Potter! – vágtam egy fintort. De miért néz még mindig így?! Már egy fél éve ezt csinálja. Mikor fogja már fel, hogy hagyjon engem békén?!
- Csak nem bal lábbal keltél fel? – vigyorgott, aztán meg odasúgott valamit Blacknek, amitől aztán ős elkezdett vigyorogni.
- Jössz, Aby? – pattantam fel a helyemről egy pirítóssal a kezembe.
- Megyek – felelte, nem épp meggyőzően.
- Most meg hova mész? – kérdezte Potter.
- Tőled minél messzebbre! – válaszoltam neki dühösen. Miért kell minden reggelemet tönkre tennie?! Aztán ránéztem a mellettem lépkedő barátnőmre, akinek a szája sarkában megint ott bújt az a halvány mosoly.
- Ne kezdd! – szóltam rá.
- Meg se mukkantam! – emelte fel mind a két kezét a magasba.
Már kilenc előtt néhány perccel ott várakoztunk McGalagony terme előtt. Voltunk már páran. Mikor az óra kilencet ütött, a professzor is befutott, és beengedett minket a terembe, ahol mindenki elfoglalta a szokott helyét. Én természetesen Abigail mellé ültem.
- Jó reggelt kívánok mindenkinek! – kezdte. – Először is tartanék egy gyors névsorolvasást, mert nem szeretnék mindent kétszer elmondani a későn érkezőknek. Tehát: – És elővett a talárja zsebéből egy sárga pergament.
- Agutter, Olivia.
- Jelen – mondta az említett.
- Black, Sirius. – Semmi válasz. – Black, Sirius! – nézett fel a szemüvege mögül. Tipikus! Blackék sehol! Aztán hirtelen kinyílik az ajtó, és kik jönnek be rajta?! Nem mást mint a Roxfort két legnagyobb tévedése! Potter és Black!
- Itt vagyok, tanárnő! – mondta, mintha mi sem történt volna.
- Vettük észre – mondta, majd tovább olvasta a neveket, amikre általában mindenki egy ’jelen’-nel válaszolt.
- Brown, Rebecca.
- Evans, Lilyan – Nem hiszem el, hogy képes felolvasni a teljes nevemet! Úristen! Szerencsére senki nem röhögött közbe, de érzem én, hogy ez nem marad ennyibe. Főleg nem a Tekergők részéről.
- Fox, Carla.
- Griffith, Scott.
- Hopkins, Bonnie.
- Lupin, Remus.
- Moss, Antony.
- Penn, Matthew.
- Pettigrew, Peter.
- Potter, James.
- Randwell, Jessica.
- Rodway, Ian.
- Waller, Sissy – És az ő neve? Neki miért nem olvassa fel a teljes nevét: Elizabeth Waller! Na jó, ez így magában sem olyan kínos.
- Wilson, Abigail.
Mindenki itt van. Szóval mit is akar?
- Nos – kezdte -, most hogy mindenki megtisztelt becses jelenlétével – Itt küldött egy szúrós pillantást a két későnek. De hát ez hol zavarja őket?! – Szeretnék bejelenteni valamit.
- Elmaradnak az év végi vizsgák? – Ki kérdezhet ilyen marhaságot? Hátrafordulok. Ki más, mint Peter Pettigrew. Szegény srác! Azt hiszi vicces!
- Nem, Mr Pettigrew! A RAVASZ vizsgák megmaradnak. Nem erről szeretnék beszélni. Dumbledore professzor úgy döntött, hogy az előző év végi vizsgák eredményének fényében megjutalmazza magukat.
Erre mindenki elkezdett sustorogni, meg forgolódni.
- Ha szabad kérnem! – szólt szigorúan. – Szóval – folytatta – az egész hetedik, illetve akkor hatodik évfolyam, átlaga annyira jó volt, hogy az igazgató úr úgy döntött, hogy egy eddig példátlan jutalomban részesülnek. Szerdán elutaznak a házvezető tanárukkal, azaz velem öt teljes napra egy eldugott erdei-iskolába, és kapnak öt nap szabadidőt, amit akármivel el lehet tölteni. Az igazgatóúr azt mondaná, hogy felkészülés a tanulásra. Épp ezért szigorúan megtiltotta, hogy valaki is tanulnivalót vigyen magával.
- Micsoda? – rökönyödtem meg. Ezt nem lehet megtiltani. Jó, nem szoktam éjjel-nappal tanulni, de azért öt napig nem tanulni semmit! Ráadásul összezárva lenni a Tekergőkkel! Mi lesz ebből!
- Mi van, Lilyan! Csak nem akartál ott is tanulni? – hallottam a hátam mögül Black gúnyos mondatát. Mondtam én, hogy ez nem marad annyiban! Éreztem, hogy elkezd vörösödni az arcom.
- Tehát, szerda reggel találkozunk a Nagyterem bejárata előtt. Mindenki maga pakolja össze a ruhát, és mondanom sem kell, nem kötelező a talár viselete.
A mondat után hallottam, amint a mögöttem ülő páros összecsapja a tenyerét.
- És ugye mindenkinek meg van a hoppanálási jogosítványa? – erre mindenki csak bólintott egyet. – Rendben van. A többit majd akkor. Köszönöm, most pedig elmehetnek. Csak a második órájukra kell bemenniük, így van még – megnézte az asztalon lévő homokórát – egy bő fél órájuk. Viszlát!
Ez után mindenki kiment az ajtón, ki a parkba, ki a klubhelyiségbe vette az irányt. Aby és én kimentünk az udvarra, hogy elfoglaljuk a kedvenc tölgyfánk alatti helyet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Cím: Harry Potter és a Félvér Herceg
Cím: Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1.
Cím: Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2.