Ott ültünk a tölgyfa alatt, és élveztük a nyugodt, enyhén hűvös, friss őszi levegőt.
- Aby! Szerinted mi lesz ez alatt az öt nap alatt? - kérdeztem enyhe idegességgel.
- Hát, Lil. Nem tudom, de az biztos, hogy pihenni nem fogunk! - mondta, miközben a tóba dobálta a partról felszedett köveket.
- Ilyenre én sem gondoltam! Remélem, majd Potterék jó messze elkerülnek minket! - reménykedtem.
- Ezt te sem gondoltad komolyan, Evans! - jött felénk a fantasztikus négyes. Hülye, Lily! Mi a fenéért kellett nekem kimondani a nevét!
- Arról gondoskodunk, hogy ne legyen egy unalmas pillanatod sem! - toldotta meg Black. Nem is reménykedtem már! És még könyvet sem?! Idegösszeroppanást fogok kapni!
- Szálljatok le rólam, Potter! - feleltem nekik nyugalmat tettetve. Szerintem nem jól játszom, mert leültek mellénk.
- Jaj, Evans! Ne mondd már, hogy egy kicsit sem várod! - vigyorgott a képembe Black. Egyszer úgy letörölném a képéről…
- Naaa… Én már annyira izgulok! Ez olyan, mint egy randi! - nézett rám Potter.
- Ja, csak közben rajtunk kívül még kb. húsz ember lesz ott… - szóltam közbe.
- Pontosan csak 15 - javított ki.
- Ááá, Pipogyusz! - pattant fel hirtelen Black. Legalább engem békén hagynak. De szegény Piton…
- Kopjatok le! - Na, ebben legalább egyet értünk! De szerintem ezek nem ismerik ezt a kifejezést.
- Aby, jössz? Nincs kedvem megint végignézni, ahogy ezek párbajoznak.
- Lily! Piton hátrányban van. Téged ez nem is zavar? - nézett rám kérdőn.
- Nézd csak! - mutattam a kastély felé. - Megjött a felmentő sereg.
A Roxfortból kijött a többi hetedikes mardekáros. Bellatrix Black és a húga Narcissa. El se hinni róluk, hogy ikrek!
Aztán Nicholas Bulstrode! Szegény gyerek! Annyira béna, olyan esetlen!
Meg Tamara Parkinson. Kíváncsi vagyok, mi lesz vele, ugyanis tavaly végzett a bátyja, aki eddig mindig megvédte szegény pletykafészket.
Augustus Rookwood és Evan Roosier. Olyan, mint tavaly Crak és Monstro, csak ők nem Malfoy, hanem Piton után loholnak.
És Piton! Még ötödikben én védtem meg Potteréktől. Na azóta nem is szól hozzám! Ráadásul szerintem szerelmes Bellatrix Black leendő férjének a húgába, Megan Lestrange-be.
Micsoda család… Ráadásul Sirius Black is a család része lesz… Illetve már az.
- Jobb, ha megyünk! - zökkentett ki Aby.
- Oké! Neked mi az első órád? - kérdeztem, mire előkereste a zsebéből az új órarendet.
- Jóslástan. Neked?
- Számmisztika. Aztán dupla bűbájtan, legendás lények gondozása, és dupla bájitaltan.
- Lily! Ne mondd, hogy megint felvetted az összes órát! - szidott le.
- Nem! - ellenkeztem hevesen. - A jóslástan kimaradt! - és egy picit lesütöttem a szemem.
- Lily!
- Jól van, Aby! De azért neked könnyű! Csak három tantárgy kell, mert 13 éves korod óta tudod, mit akarsz csinálni. Én meg még mindig kettő között ingázok! És egy csomó felvételi tantárgyban eltérnek! Most mit csináljak?
- Jól van! Csak nem akarom, hogy túlterheld magad! - védekezett. Tudom, hogy nem gonoszságból mondta! - De gondolj bele: te lettél az iskolaelső, ami azzal jár, hogy még plusz különórákat is tarthatsz, prefektus vagy, meg…
- Jól van, felfogtam! Quo Vadis! - mondtam a dámának a Griffendél-ház bejáratát őrző portrén, mire az engedelmesen kitárult.
- Csak nem akarom azt, amit tavaly!
- Ígérem, félévre eldöntöm, hova megyek, és leadom a felesleges tantárgyakat! - Mintha az olyan könnyű lenne.
- Helyes! - mosolygott, majd kibogarásztuk a ládánkból a könyveket, és elindultunk órára.
- Jó szórakozást! - köszöntem el, és elmentem az ellenkező irányba, fel a negyedik emeleti folyosóra, aztán a harmadik terem. Már voltak páran ott, de nem túl sokan, mivel eléggé kevesen járunk az órára.
- Sziasztok! - köszöntem nekik. A többsége viszonozta, kivéve a mardekárosokat, és a hollóhátas Sari Changot.
Idegesítő egy csaj, az biztos, de az ikertestvére, Shu se kutya! Sari azóta utál, mióta az egyik buli után a Nagyteremben Potter hangosan elhívott randira. Ősellenségnek tekint engem, pedig akkor is megmondtam annak a fafejnek, hogy hagyjon békén. Ő a nem hivatalos elnöke az ˝Imádjuk együtt James Pottert!˝ klubnak.
A bátyja meg folyton utánam jár. Szerintem a húga uszította ellenem, hogy még véletlenül se mondjak igent Potternek. Na nem mintha ez szándékomban állt volna. Az igazat megvallva, senkinek nem mondok igent a vizsgák előtt. Majd utána lehet szórakozni! Most tanulok!
- Jó napot! - érkezett meg Vector professzor, majd beinvitált minket a terembe.
Ott aztán mind a heten elfoglaltuk a szokásos helyünket. Mivel az én házamból - annak ellenére, hogy a Griffendélbe dupla annyi hetedikes van, mint máshol - senki nem járt erre ez az órára. Én a hugrabugos Gina Oxenberg mellé ültem.
Elővettük a könyveket, majd Vector professzor elkezdte az év eleji dolgokat: hogy miért fontos ez a tantárgy, és hol használhatjuk. Aztán az idei tanév anyagába is belekezdett.
Gyorsan eltelt az óra, és szerencsére még házit sem adott a hétvégi kirándulásra való tekintettel.
Visszamentem a hálókörletembe, és ott találkoztam Bonnie-val, Oliviával és Abyval.
- Na mi volt? - kérdezte Bonnie. Úgy tűnik rajtam kívül mindenki felvette a jóslástant.
- Semmi, csak a szokásos. És úgy tűnik Sari ebben az évben sem kímél majd - sóhajtottam.
- Ugyan, ne aggódj miatta! - nyugtatgatott Aby.
- Ugyan, ki aggódik? - tártam szét a karom, majd mind a négyen elkezdtünk nevetni.
- Erről van szó!
- Na menjünk, mert nem akarok elkésni az első óráról! - szóltam rájuk.
- Megszólalta prefektus! - gúnyolódott viccesen Oly.
- Bizony, és ha nem jöttök, akkor még büntetőmunkát is adok! - fenyegetőztem.
Sietve lementünk a bűbájtanterem elé. Közben összetalálkoztunk a többiekkel, akiknek nem volt órájuk. Annak ellenére, hogy általában az órákon már nincs házbontás, itt van, mivel elég sokan jelentkeztünk rá, nem vállalnak a tanárok egyszerre. Épp ezért, mi a hugrabugosokkal vagyunk együtt.
- Szia, Amy! - köszöntem rá az egyikre, aki Gina mellett állt. Jó, tudom, hogy másik házban van, de attól még jóban vagyunk. Ráadásul nem is lakik tőlünk olyan messze, ezért mikor nem volt nálunk Aby sokszor találkoztunk.
- Szia, Lily! Jól telt a nyaralás? - kérdezte mosolyogva. Neki még nem is meséltem. Na mindegy, majd később, rúnaismereten. Ugyanis oda, csak mi járunk lányok.
- Lily, nézd! - bökött oldalba Aby.
- Mi van? - kérdeztem.
- Potterék! - mutatott a folyosó vége felé. Úristen! De hisz gondolhattam volna. Potter orrából folyt a vér, és Black talárja totál el volt szakadva.
- Na mi van, legyőztek a mardekárosok?! - gúnyolódtam. Nem tudom, hányszor mondtam nekik, hogy milyen hülyeség csak azért párbajozniuk velük, mert a Süveg másik házba osztotta be őket.
- Természetesen nem - felelt arrogánsan Black, miközben tovább kísérte Pottert a folyosó másik végén lévő gyengélkedőbe.
- Tapmancs! Nem is kell nekem Madam Pomfrey, ha itt van Evans! - vigyorgott rám. Mikor hagyja már abba?! Na, nem mintha nem lenne helyes, de mit nem ért azon, hogy én nem fogok vele járni? Persze! Aztán majd a következő héten büszkén mesélhetné a következő barátnőjének, hogy milyen volt velem, én meg összetört szívvel sírnék a szobámban. Ez kinek hiányzik? Nekem biztosan nem! De úgy látszik, nagyon sok lány másképp gondolkodik, ugyanis Potternek minden héten új barátnője van. Na de azért Black se marad el mögötte!
- Mr. Potter! Mi történt magával? - cincogta az éppen megérkezett Flitwick.
- Semmi tanár úr! Egy kis baleset, de nem szeretném miatta az órát kihagyni, ezért sem megyek el a gyengélkedőre - tette hozzá. Mindig ezt csinálja. Ez után jön az, hogy: Mr. Potter, maga milyen példás diák! Mások példát vehetnének magáról. Miss Evans! Kérem, segítsen összeforrasztani az orrát Mr. Potternek! Én meg készségesen segítek. Mit tehetnék?
- Jaj, Mr. Potter! - Kezdődik. - Maga milyen példás diák! A többi tanuló példát vehetne magáról. Miss Evans! - Ugye, hogy megmondtam! Kedvesen mosolygok.
- Tessék, professzor?
- Kérem, segítsen összeforrasztani Mr. Potternek az orrát. De ne úgy, mint a múltkor! - szólt rám. A francba! Legalább azt meghagyta volna nekem! Hát, igen. Legutóbb egy kicsit túlzásba estem. Egy icipicit nagyobb lett az orra a megszokottól.
- Rendben - válaszoltam egy kicsit letörten. Olyan jó poén volt! Odamentem ahhoz az öntelt tuskóhoz, és rámutattam a pálcámmal. Kicsit összerezzent. Ha! Végre! Komolyan vesz! Na, mit tegyek vele? Mondjuk…
- Evans! Kész leszel még ma? - dörrent rám Black. Nyílván itt maradt, hogy ellenőrizzen, míg a többiek bementek.
- Jól van! Kell nektek párbajozni! - Erősen arra a bűbájra gondoltam, ami összeforrasztja az orrát, aztán enyhén szürkés fénycsóva jött ki a pálcámból, ami körbevette azt, és eltűnt.
- Tapmancs? - kérdezte, miközben az új orrát tapogatta.
- Szebb, mint új korában! - vigyorgott. - De Evans, mi lesz a vérrel?
Semmi kösz! Semmi jó vagy! Csak, mi lesz a vérrel? És szerelmes belém, mi?! Jó vicc! A tisztító bűbájra gondoltam, és a vér is eltűnt. Black bólintott, és elindult a terembe.
Én is követtem volna, ha... Potter nem fogja meg a kezem, és húz magához. Megcsókolt!
Hm… Egész kellemes!
Lily! Felfogtad, kinek a nyelve van a szádba? James Potteré! Azé a Potteré, aki majd tíz perc múlva egy másik lány szájába dugja a nyelvét!
Na ez hatott. Ellöktem magamtól, és lekevertem neki egyet.
- Naaa… - biggyesztette le a száját. - Azt ne mondd, hogy te nem élvezted! - Most már felvette azt az önelégült vigyort is. - Csak meg akartam köszönni.
- Akkor legközelebb csak annyit mondj, hogy kösz!
- Evans!
- Na ide figyelj, Potter! - kiabáltam rá, mert megint megragadott. - Hagyj engem békén! Én nem leszek olyan cicababa, mint a többi csajod! Sőt... semmilyen csajod nem leszek! Felfogatd? Le lehet rólam szállni!
- Azért csókoltál vissza, mi? - kérdezte.
Én erre most mit mondjak? Éreztem, hogy az egész fejem égővörösre változik. Nem is néztem a szemébe. Képzelhetem, hogy néz.
Megfordultam, és bementem a terembe. Persze mögöttem ő is bejött. Megkerestem Abyt, elindultam felé a második sorba, majd leültem Bonnie és ő közé. Közben akaratlanul is láttam Black diadalittasan vigyorgó képét, amint engem néz egy olyan én-megmondtam kifejezéssel.
- Mi van? - kérdezte suttogva Aby, mikor leültem mellé.
- Potter lesmárolt - sziszegtem még mindig dühösen.
- MI? - sikította, úgy hogy többen is felfigyeltek ránk. Szerencsére, a tanár el volt foglalva, hogy felírja a táblára a mai anyagot.
- Sss! - szóltam rá. Aztán leengedte a kezét, és én megláttam a vigyorgó száját és a furán csillogó szemeit.
- Mi az hogy lesmárolt?
- Mikor be akartam jönni Black után, megfogott, és csak úgy simán beledugta a nyelvét a számba! - magyaráztam.
- És milyen volt? - tudakolta.
- Aby! - zörrentem rá.
- Na de akkor is! Legalább visszacsókoltál? - kíváncsiskodott.
- Igen - válaszoltam halkan, és közben elástam magam a legmélyebb tenger legaljára. - De azt ne kérdezd, hogy miért!
- Nem is! Tudom én azt magamtól is!
- És megosztanád velem? - gúnyolódtam.
- Mert tetszik, és titokban mindig is erre vágytál - felelte nemes egyszerűséggel.
- Ugyan már! Ne nevettess! - Közben viszont a szemem sarkából megkerestem Pottert, aki épp Blacknek magyarázott valamit hevesen, és közbe a tenyeremtől vörös arcát masszírozta. Aztán Black valamit odasúgott a fülébe, és Potter vigyorogva nézett rám, én meg gyorsan elkaptam a fejem, és éreztem, hogy megint tiszta vörös leszek.
Az óra hátralevő részében nem nagyon tudtam koncentrálni, amit Flitwick enyhe csípőséggel meg is jegyzett.
- Nahát, Miss Evans! Mi történt önnel a nyári szünetben? Ez egy roppant egyszerű bűbáj! - Hiába, nekem akkor se ment! - De ezt betudom annak, hogy ez az első óránk. Remélem, ilyen nem fordul elő még egyszer!
- Sajnálom, professzor úr! - sütöttem le a szemem.
A következő óra LLG volt. Mázlimra, Aby is felvette, és ami még jobb, hogy a Tekergők nem, így amíg megérkezett Venistra professzor, újra előhozta a témát.
- De most komolyan, mondd, hogy nem élvezted!
- Komolyan mondom, nem élveztem! - jelentettem ki határozottan. Legalábbis az lett volna a célom, de azt hiszem, Abyt nem tudom átverni.
- Lily!
- Jó, egy kicsit! De azért mert jól csókol, még nem kell, hogy tetsszen! - magyaráztam, mire ő csak bólogatott.
- Ki csókol jól? - érkezett meg Bonnie.
- Potter - felelte az én kedvenc barátnőm, én meg már ott tartottam, hogy megfojtom. Miért kell mindenkinek mindent elmondania?
- Ki mondta? - Szerencsére neki még nem esett le. Még…
- Az előtted álló Lily Evans. Személyesen - felelte nyugodtan.
- És az előttem álló Lily Evans honnan tudja, hogy hogy csókol Potter?
- Nem rég tapasztalta! - Szeretlek, Aby! Ígérem, elmegyek a temetésedre!
- Micsoda? - Miért fogja fel ezt úgy mintha azt mondtam volna, hogy hozzámegyek?
- Bizony!
- Mikor? - nézett rám.
- Bűbájtan előtt. De én nem akartam - tettem hozzá gyorsan. Valahol éreztem, hogy a következő kérdés az lesz, hogy akkor mi járunk.
- Akkor jártok? - És erre mondta Lyorandrew professzor, hogy nincs egy csepp érzékem sem a jósláshoz.
- Nem. Miért járnánk? Én meg Potter?! Ugyan már!
- Pedig szép pár lennétek - álmodozott Bonnie.
- Jaj, Bon! Dehogy lennénk. Gondolj csak bele! Potter minden nap megcsalna, én meg minden nap leordítanám a fejét. Ez aztán idillikus - erre mind a hárman elkezdtünk nevetni.
Közben megérkeztek a többiek és a tanár is. Az óra jó hangulatban, és nagyon gyorsan múlt el. Ez köszönhető annak is, hogy megint az unikornisokat vettük, és mert a Tekergők jó messze voltak tőlem. Na nem mintha Remusszal valami bajom lenne, de a másik hárommal igen.
Az óra után megint elváltam Abytől. Neki ma már nincs több órája. Én pedig Bonnie-val elindultam bájitaltanra, ami a mardekárosokkal volt összevonva. Mikor leértünk ők már ott voltak. Persze, eleve nem jártak sokan, de mivel ez a házvezető tanáruk órája, úgymond megtisztelték őt a jelenlétükkel. Fantasztikus!
- Hé, Evans! - szólt oda hozzám Piton. - Igaz, hogy jársz Potterrel?
- Naná, hogy igaz! - hallottam a hátam mögül a választ. A másodperc töredéke alatt megpördültem a saját tengelyem körül, és szembe találkoztam a válaszadóval. Potterrel.
- Nem! Nem járunk! - kiabáltam dühösen a képébe. - És soha nem is fogunk!
- Miss Evans! Miért üvöltözik? - kérdezte Lumpsluck az ajtóból.
- Elnézést, tanár úr! - pironkodtam. Ma már másodszor égek a tanár előtt, amiatt a hülye Potter miatt.
- Kérem, jöjjenek be! - mondta, és kitárta az ajtót. A diákok pedig betódultak a terembe. Mikor Potter elment mellettem, halkan a fülembe súgott.
- Abba ne legyél olyan biztos! - majd leült Black mellé az utolsó sorban.
- Csak tudnám, minek jár ide is! - dünnyögtem mérgemben.
- Állítólag auror akar lenni - válaszolt Bonnie, aki mellé telepedtem.
- Haha! Potter meg az aurorság! Ez két külön dolog! - Vagy nem? Annyira nem rossz tanuló. Na de hogy valakiért feláldozzon dolgokat meg a segítőkészség... ezek nem Potter jellemzői.
- Nos, üdvözlök mindenkit újra a Roxfortban, akivel eddig nem volt alkalmam találkozni! - klezte a szokásoso szöveget a prof. - Mint azt nyílván mindenki tudja, a szerdai nappal kezdőlegesen a hetedik évfolyam eltűnik az iskolából. Sokak örömére! - nézett Blackék felé. - Épp ezért nem is kezdünk bele a mai napon semmi komolyabba, inkább csak ismétlő jelleggel mindenki kap egy mérget, és ki kell dolgozni az ellenszerét. Az óra végén szúrópróbaszerűen ellenőrizni fogom a hatást. Persze nem magamon! - düllesztette ki a hasát, és elkezdett vigyorogni.
- Akkor névsor szerint mindenki jöjjön ki a mérgéért. Bellatrix Black, Narcissa Black, Sirius Black. - A három Black felállt és kisétáltak a tanárhoz. Bella lenézően nézte az unokatestvérét, míg a húga szimplán vágott egy grimaszt. Na nem mintha Black kedvesen közeledett volna feléjük.
Miután átvették a bájitalt, a tanár a következő hármat hívta ki.
- Rebecca Brown, Lily Evans, Bonnie Hopkins.
Mindhárman gyorsan kimentünk és megkaptuk a saját adagunkat. Persze Lumpsluck nem felejtette el felém azt a gusztustalan mosolyát.
- Megan Lestarnge, Remus Lupin, Matthew Penn.
Ők is megkapták.
- Perselus Piton, James Potter, Sissy Waller.
Mikor Potter elment mellettem, én épp az üstömet állítgattam, ő pedig végighúzta a tenyerét a hátamon. Akaratlanul is megborzongtam, amit ő is észrevett, és újra kiült az arcára az az önelégült vigyor.
Miközben már visszafelé tartott, a szemeimmel villámokat szórtam rá, amiket ő teljesen figyelmen kívül hagyott. Próbáltam nem törődni vele. Muszáj volt a bájitalra koncentrálnom, mert nem szeretnék a gyengélkedőn kikötni, ha Lumpsluck mégis velem itatná meg. Vettem egy nagy levegőt, és neki kezdtem.
Egész jól sikerült, és még csak nem is nekem kellett megkóstolnom. A próba ezúttal Piton és Matt volt. Az utóbbiért egy kicsit izgultam, de semmi szükség nem volt erre. Nagyon jól megcsinálta. Ezt majd meg is említem neki a korrepetáláson.
Kicsöngetés után én voltam az első, aki elhagyta a termet. Rohantam a klubhelyiség felé, hogy mindent elmondhassak Abynek.Olyan fura érzésem volt Potter miatt.
- Quo Vadis - mondtam a portrénak, ami gyorsan ki is nyílt. Beléptem rajta, és szerencsére az egyik fotelban ott ült drága barátnőm, és elmélyülten beszélgetett Scottal.
- Beszélhetnénk? - rohantam oda hozzá.
- Persze, ülj le! - mutatott maga mellé.
- Bocs, Scott, de inkább négyszemközt! Gyere már fel!
- Jól van! - engedett, majd feltápászkodott, és elindultunk a szobánk felé.
- Na mi van? - kérdezte már az ágyán ülve.
- Ki vagyok Potter miatt! - bukott ki belőlem.
- Mit csinált már megint? - forgatta a szemeit, én meg gyorsan elmeséltem neki a bájitaltanon történteket. Reakcióképpen leesett az álla.
- Hát, édesem! Úgy néz ki, hogy az idén Potter tényleg mindent be fog vetni, hogy megszerezzen.
- Igen, én is ettől félek…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Cím: Harry Potter és a Félvér Herceg
Cím: Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1.
Cím: Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2.